A Duna TV-ben elhangzott Markó—TÅ‘kés-párbeszédnek az ezután létesÃtendÅ‘ brüsszeli magyar képviseleti (lobbi-?) iroda összefüggésében egyik sarkalatos tétele a közös álláspont kialakÃtásának szükségessége. Jelenleg ugyanis a Kárpát-medence magyar pártjai országonkénti bontásban apró dolgokban sem képviselnek egységes álláspontot. A közös képviselet és álláspont egyeztetésének lehetÅ‘ségébe Kiss Péter kancelláriaminiszter trafált bele ,,a kölcsönös be nem avatkozás" és ,,az egyenlÅ‘ távolságtartás" marxista-leninista tételének szó szerinti hangoztatásával. A kölcsönös be nem avatkozás évtizedeken át politikai programmá emelt tétele és gyakorlata ugyanis kimondottan a Kárpát-medencében az utódállamokba szétforgácsolt magyarság ellen irányult, s ennek legszorgalmasabb alkalmazói éppen a magyar politikai vezetés és a kormányok voltak.
Ebben a kérdésben Kádár János még Rákosinál is ,,jobban" teljesÃtett, az 1957-es hÃres romániai látogatása és marosvásárhelyi beszéde a be nem avatkozás ürügyén megnyitotta az utat Romániában az 1956-os eseményekhez kapcsolódó brutális megtorlás és leszámolások elÅ‘tt. Az ,,egymás ügyeibe való be nem avatkozás" Kiss Péter szóhasználatában azt is jelzi, hogy Å‘ és eszmetársai milyen politikai környezetben szocializálódtak.
TÅ‘kés László Markó Bélával replikázva kijelentette: Kiss Péterrel ellentétben Å‘ egyenesen elvárja, hogy ,,oda-vissza" a politikai csoportosulások beavatkozzanak egymás dolgaiba. Most ne ugorjuk át Markó Bélának azt a ,,visszaszólását" se, hogy ,,de ne Å‘k döntsék el", ki legyen a polgármester. Ezt a nyilvánvalón a Fidesz—MPP-re, személy szerint Orbán Viktorra és Szász JenÅ‘re utaló megjegyzést TÅ‘kés azzal parÃrozta, hogy az RMDSZ viszont a bukaresti kormánnyal együttműködve a kormány- és egyéb pénzek egyoldalú leosztásával olyan helyzetbe hozta az RMDSZ ellenzékét, hogy ott kellett partnert keresnie, ahol talált, ahhoz kellett fordulnia, aki segÃteni akart.
Az idézett szóváltás kapcsán figyeljünk arra az ellentmondásra, amely a Kiss Péter-féle ,,egymás belügyeibe való be nem avatkozás" és a brüsszeli magyar képviseleti iroda létesÃtése között feszül. Ennek a lobbiirodának minden magyar képviselÅ‘vel és másokkal egyetemben pontosan abba az irányba kell az országonkénti politizálást, a nemzetközi figyelmet és érdeklÅ‘dést elmozdÃtania, hogy az Ãgy szövetkezett személyek és testületek közösen és ne megosztottan lépjenek fel. Erre egyébként a brüsszeli EP-képviselÅ‘k a küldÅ‘ országaik politikusai számára is statuáltak magyar ügyek intézésében követendÅ‘ példát.
