Ha a mindenkori kormányok a parlament általi megbuktatásuktól félve (mint legutóbb is történt) akadályozni akarják a parlament tevékenységét, akkor a legegyszerűbb, ha elgáncsolják a képviselők Bukarestbe jutását. Valószínű, azért nem épülnek nálunk autópályák, azért nem újítják fel a vasutakat, hogy ha a kormány azt akarja, hogy a parlamenti ülés érvénytelen legyen, akkor elrendelhessen egy-két útzárat, kisiklathasson néhány vonatot, ami honi körülmények közt magától is megy, mint a karikacsapás, és senkinek nem tűnik fel.

Távolabbi vidékekről a honatyák kénytelenek repülőgéppel utazni. De ezt is meg lehet akadályozni, mint ahogy legutóbb – történhetett volna –, amikor Dăncilă asszony pártja el akarta kerülni a kormány megbuktatását. Ezért állítólag a közlekedési miniszter, Cuc úr kérte a román légiforgalmi társaság, a TAROM vezérigazgatójától, Mădălina Mezeitől, hogy ne engedje felszállni az ellenzéki képviselőket is szállító, Bukarestbe repülő gépeket. Persze, a miniszter úr ezt tagadja, és azt mondja, hogy ő csak azt kérte Mezei asszonytól, hogy számoljon be arról, kik azok a honatyák, akik repülővel utaznak, szerette volna, hogy minden rendben legyen. Úgy tett, mintha abban volna érdekelt, hogy az ellenzéki politikusok is jelen legyenek másnap a kormány megbuktatásakor, aminek ő is tagja. Kár érte, mivel Cuc az egyetlen majdnem szavatartó miniszter, hiszen korábban, még 2017-ben arra a kérdésre, hogy hány kilométer autópályát ad át, egyet sem ígért, és majdnem sikerült betartania ígéretét.

Állítja, hogy a légiforgalmi főnöknő vádjai légből kapottak. És jobban belegondolva, ha Cuc úr valóban akadályozni akarta volna a honatyák Bukarestbe repültetését, arra más lehetőségei is lettek volna. Például beszél a vidéki kormánypárti vörös bárókkal, akik kiskirályok a maguk szemétdombján, a megyék többségének élén, s bármikor el tudják intézni, hogy a repülőket a karbantartók műszaki hiba ürügyén ne engedjék felszállni. Vagy üzemanyaghiányra való hivatkozással ne tankolják meg. Esetleg beszélnek a pilótákkal, hogy ne Bukarestben, hanem mondjuk Konstancán szálljanak le. Meggyőzhetik őket, hogy meghibásodásra hivatkozva kényszerleszállást hajtsanak végre Vidombákon, ahol a kifutópályák már ki vannak öntve. De egy igazi önfeláldozó szociáldemokrata képviselő, aki szintén a gépen utazik, terroristának kiadva magát, el is térítheti a gépet. Ha ez sem sikerül, és már minden kötél szakad, mert a pilóták nem engedelmeskednek, akkor Cuc úr szól a honvédelmi miniszter kollégájának, hogy lövesse le a gépet. Ki tudná kideríteni, hogy mi történt, hisz a maláj gép 2014 nyarán Kelet-Ukrajna felett történt lelövését a mai napig sem tudták egyértelműen tisztázni. Egy ilyen balesetet esetleg rá lehetne kenni az oroszokra.

Mădălina Mezei kijelentette, hogy ő nem rendelhet el repülési tilalmat. De bizony terror- vagy merényletveszély esetén a gépeknek a földön kell maradniuk. És ha Mezei asszonyság erre hivatkozva egy névtelen telefonhívást megereszt, akkor a gépeket nem engedik fel, és amíg kivizsgálják az ügyet, addig régen elbukik a kormánybuktatás.

A cirkusz persze a korrupcióellenes ügyészségen landolt, ahol mindenki magyarázhatja bizonyítványát. Csak azt nem tudom, hogy hol volt a titkosszolgálat, amelyik – tudtom szerint – csemegézve figyel minden ilyen affért? Az egész kabarés történetből viszont hiányzott egy szerelmi szál. Bár aztán kiderült, hogy bizony az éjszaka leple alatt lezajlott egy randevú Cuc úr és Mezei asszony között, a hölgy lakása előtt. Az is lehet, hogy a találka rosszul sült el, mert Mădălina férje tudomást szerzett a titkos ­légyottról, és azért találta ki a hölgy az egész gépleállítási cirkuszt, hogy magyarázatot adjon a titkos randira, amire úgymond főnöke kötelezte.

A hölgyet az ügy kipattanása után Cuc rögtön kirúgta, de van remény arra, hogy jótett helyébe jót várj alapon a vadonatúj Orban-kormány visszahelyezze vezérigazgatói székébe, hisz végül is neki köszönheti mindenki a szociáldemokrata kormány bukását.