Felavatták az ország első hivatalos lovasíjász-pályáját. A nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas létesítményt a Csíkszereda melletti Csibán építette meg Lőrincz Rómeó. A múlt szombati átvételen jelen volt Kassai Lajos, a modern kori lovas íjászat megteremtője, a lovasíjász-pályarendszer megálmodója, a versenyek szabályzatának felállítója. Hasonló szintű minősített lovasíjász-pályák működnek a világ több kontinensén, beleértve a Kárpát-medencét. Tervek szerint a következő hazai lovasíjász-pályát Szentléleken építik, átvételére jövőben kerülhet sor. Csibán Kassai nemzetközi lovasíjász-bíróvá minősítette Lőrincz Rómeót.
A pálya átvételének feltétele volt, hogy megfeleljen az előírásoknak, ugyanakkor az átvétel alkalmával legalább kilenc lovas íjász részvételével kellett versenyt szervezni. A nemzetközi rangsorolású lovasíjász-verseny első három díját háromszéki lovas íjászok vitték el (eredményeik szerepelnek a Nemzetközi Lovasíjász-ranglistán). Recsenyédi Attila első lett, őt követte testvére, Hunor, a harmadik helyezett Nagy Júlia.
A Kassai-féle lovasíjász-pálya 99 méter hosszú, lényegében egy sekély árok, amelyben a ló halad – ez megkönnyíti a lovas dolgát, nem kell irányítania a lovát – tudtuk meg a helyszínen Recsenyédi Béla hagyományőrző lovastól, a Sasíjász lovas csapat tagjától. A két végét – mindkét irányban belovagolható a pálya, attól függően, hogy az íjász jobb- vagy balkezes – lóoszlopok jelzik. A pálya közepén, kilenc méterre a ló útvonalának közepétől található a célpont, ez forog, mindig a lovas irányába mutatja a célköröket. A pályát időmérő rendszerrel is felszerelték, a lovasnak legtöbb húsz másodperc alatt kell teljesítenie a távot, időközben minél többször kell betalálnia a célpontba, így a vágta alatt előre, oldalra és hátrafelé is kell nyilaznia. A célpont közepébe lőtt nyílvessző négy pontot, az első körbe lőtt három, a második körbe lőtt pedig két pontot ér. A húsz másodperc alatti teljesítmény újabb pontokat hoz a lovasnak, a végső eredményt a két pontozás összesítése adja. Ha a lovas túllépi a húsz másodperces időt, vagy egyetlen pontot sem szerez a lövéseivel, kizárják a versenyből, ezek a Kassai által felállított szabályok – magyarázta Recsenyédi.
Kovászna és Hargita megyében több mint tíz éve foglalkoznak a Kassai-féle lovas íjászattal, de csak a két megyét összevonva tudnak egy csapatot létrehozni. Ezt nem lehet falusi vagy városi szinten megoldani. Sok gyakorlást, kitartást igényel, el kell felejteni a komfortzónát, sokéves munka kell ahhoz, hogy versenyképes legyen egy lovas íjász. A ló kiképzése is legalább három évet vesz fel – vázolta a kihívásokat Recsenyédi Béla.
Egységes Székelyföldért tenne felajánlást
Kassai Lajos külön repülőgéppel, csupán néhány órára érkezett Csibába. A rövid idő ellenére nagyon sok magyarázatot adott a lovas íjászatról, szívesen válaszolt a jelenlévők kérdéseire is, két könyvét, A lovas íjászt és a Levelek című köteteket is dedikálta.
A verseny kezdetén minden versenyzőnek be kell jelentenie, hány pontot kíván elérni – mutatta be az egyik szabályt Kassai. Ezt nem azért vették be a szabályzatba, hogy az egymás közötti versengést fokozzák, ellenkezőleg, hogy elvegyék az élét a versenynek. Nem egymás ellen kell harcolniuk ezeknek az embereknek, hanem egymásért kell küzdeniük. A felvállalt pontszám lényegében felajánlás. „Például: beteg az édesanyám, szeretném, ha meggyógyulna, ezt a küzdelmet mint egy áldozatot hozom és mint egy ajánlást teszem meg, hogy a cél érdekében szeretném a kívánt pontszámot elérni. De nem a pontszám a fontos, hanem a mögöttes tartalom, az, hogy én ezt egy nemes cél érdekében ajánlom fel. Ha én ezen a versenyen indulnék, akkor azt a pontszámot, amit bemondok, arra ajánlanám fel, hogy legyen egység Székelyföldön. Ettől a pillanattól kezdve mindenki szurkol, mert a pontszám mögöttes tartalmában nemesebb cél van annál, mint ha én akarnék az első lenni a versenyen” – fogalmazta meg Kassai a pontszám bevállalásának igazi célját.
A pálya mindkét oldalról belovagolható, és ez nem véletlen, így tudnak célba lőni a jobb- és balkezesek. „Egykoron, amikor csatáztunk, a balogok mindig a jobbszárnyon voltak, mert jobb kézben fogták az íjat. A jobbszárny védelme volt a feladatuk. Egy jó harcos mindkét kézzel tud íjazni. Én ugyanúgy lövök jobb, mint bal kézzel. A versenyeken mindig a balkezes indul elsőként” – avatott be a titkokba a mester.
A lovak szájában nincsen zabla, csak egy kötőfék van a lovon, vagy még az sem, mint a versenyben lévő egyik szürke lovon, amelyen csak egy „karika” volt. Ez azt jelenti, hogy ez egy nagyon színvonalas lovászat, magas szinten van a lovaglás – méltatta a lovasok tudását Kassai Lajos, hozzátéve: a lovakat úgy kell kiképezni, hogy a test segítségével tudjuk mozgatni, hiszen a lovas íjász mindkét keze foglalt, egyikben az íj, másikkal feszítjük az íjat. Ha a lovat nem úgy képezték ki, hogy erre alkalmas legyen, lehetetlen lenne a lovas íjászat.
