Az új választási törvénynek hála eltűntek az egy hónappal ezelőtt még mindent beborító óriásplakátok, jelenleg csak néhány kisebb látható a kijelölt pannókon, egy-két rövid reklámfilm a tévék műsorába ékelve, egy-egy szűkebb körben rendezett vita az esélytelen jelöltek között, melyekről csak elvétve olvasható nyúlfarknyi beszámoló – ennyi jelzi, hogy november közepén elnököt választ Románia. Iohannis pont úgy hallgat és marad háttérben, mint az elmúlt ötéves elnöksége alatt oly sokszor, legfennebb kedvenc pártja, a liberálisok nagygyűlésein vesz részt, csak a sajátjainak osztja az észt, és időnként beszólogat a menesztett, de ügyvivőként még mindig regnáló szociáldemokrata kormánynak. Nem hajlandó nyílt vitára ellenfeleivel, sem a véltekkel, sem a valósakkal. Amilyen hevesen ágált a kormánybuktatás idején, oly csendessé vált azután. Pedig azt hittük volna, van egy konkrét terv, miképp cserélhető a valóságban is le a Dăncilă-kabinet, de a bizalmatlansági indítvány két és fél héttel ezelőtti sikere óta csak a kínkeserves vajúdás látszik, eredmény semmi.

Minden jel szerint Iohannis érdeke, hogy ne jöjjön létre a gyors csere, ne tűnjön el Viorica Dăncilă túl hirtelen a süllyesztőben, mert akkor a választás második fordulójában még olyan ellenféllel is szembesülhet, aki komoly kihívást jelenthet. Így inkább hagyják az SZDP-t, folytassa még ámokfutását egy kicsit, mindegy, mi lesz ennek az ára. Az előrejelzések pedig őket igazolják, a korábbi esélyesként számontartott Dan Barna egyre inkább háttérbe szorul, jól időzített korrupciógyanús botránya megtépázta az igazság bajnokának nimbuszát, és sikeresen ellene fordították Románia megmentőinek hezitálását, hogy részt vegyenek a kormányalakításban. Már rég nem tűnik komoly és esélyes kihívónak, csak fut az események után, és fogadja a jobbról-balról érkező pofonokat. Viorica Dăncilă gyakorlatilag ugyanazt teszi, mint Iohannis, járja a vidéket, csak olyan helyeken mutatkozik, ahol biztos a sikere, és ostorozza az elnököt, a liberálisokat, riogat, hogy elvesznek majd mindent, amit ők osztogattak, tönkreteszik dicső kormányzása eredményeit. Számára nem is az államelnöki szék megszerzése a cél, hanem hogy bejusson a második fordulóba és ne szerepeljen le nagyon.  

Azért ilyen lagymatag hát a kampány, mert olyan, mintha egy már lejátszott, ismert eredményű meccshez asszisztálnánk. Semmit nem hallani az esélyesként számontartott jelöltek programjáról (kérdés, hogy létezik-e ilyen egyáltalán), arról, hogy miért akarnak az ország elnökévé válni, mit tennének, ha nekik szavazna bizalmat a nép, így remény sem mutatkozik, hogy valami más, valami jobb következzék. Olcsó színjáték, amelynek statisztái vagyunk csupán, no meg a majdani eredmény elszenvedői.