Tőkés László a közel száz küldötthöz intézett beszédében felidézte az erdélyi magyarság autonómiaküzdelmét, és kijelentette: száz esztendővel a történelmi Magyarország és nemzetünk szétdarabolása után világosan látjuk, hogy Trianonra az egyetlen reális és életképes válasz az autonómia. Úgy vélte: egy olyan autonóm magyar politikai és társadalmi közélet kialakításán és megszervezésén kell munkálkodni, amely mindenféle opportunizmus, meghátrálás és megalkuvás nélkül, a lehető leghatékonyabban és legeredményesebben képes szolgálni az erdélyi magyar nemzeti közösség javát és jövőjét.

Tőkés László azt is kijelentette, hogy az erdélyi magyarságnak új egységre van szüksége. „Hogyan is volnánk képesek a jóravaló románokkal megtalálni a szót, hogyha mi, magyarok sem értjük meg egymást?” – tette fel a szónoki kérdést. A volt püspök szerint a mostani országos válság körülményei alkalmassá teszik az időt arra, hogy harminc év után Románia népe végre ténylegesen kezébe vegye a sorsát, s az 1989-es forradalom eredeti célkitűzéseinek megfelelően kivívja szabadságát és beteljesítse a demokratikus rendszerváltozást. Úgy vélte, az erdélyi magyarságot megilleti a többségi románság melletti társnemzeti státusz és az ország határain belüli korlátozott önrendelkezés.

A küldöttgyűlést Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára és Szili Katalin miniszterelnöki megbízott is levélben üdvözölte. Potápi Árpád János köszönetet mondott az EMNT-nek azért a segítségért, amit a honosítási folyamatban nyújt Magyarország csíkszeredai és kolozsvári főkonzulátusának. Közölte: erre a munkára továbbra is számítanak.

Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke köszöntésében létkérdésnek nevezte, hogy az EMNP, az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács  és a Magyar Polgári Párt nemzeti szárnya értsen szót egymással, és hozzanak létre egy új egységet. Izsák Balázs, az SZNT elnöke Kós Károlyt idézve kijelentette, a romániai magyarok szívesebben lennének építők. Azt is megemlítette azonban, hogy Romániát nem tekintheti hazájának addig, amíg a románok ellenségként tekintenek a magyarokra, és az ország nem ismeri el Székelyföld autonómiáját.