Száznyolcvan éve, 1839. október 29-én született Pesten Steindl Imre, a századvég egyik legkiemelkedőbb építésze, az Országház tervezője.
Steindl a budai műegyetemen, majd Bécsben a Képzőművészeti Akadémián tanult, Németországban és Franciaországban műemlékeket tanulmányozott. 1869-től a budai műegyetem helyettes, majd 1870-től rendes tanára, a középkori építészet történetét tanította.
1880 és 1882 között az állatorvosi egyetem Rottenbiller utcai pavilonjait, majd a régi műegyetem (ma az ELTE) Múzeum körúti épületeinek újjáépítését is rábízták.
Eklektikus stílusban alkotó művész volt, a magyar historizáló építészet egyik legkiválóbb, egyéni látásmódú képviselője. Ő tervezte az aradi városházát, a budai kereskedelmi és iparbank székházát, a Margit híd hídfőit, továbbá az első, egyemeletes debreceni Arany Bika szállót. Utolsó műve az erzsébetvárosi
Plébániatemplom a Rózsák terén, amely 1895 és 1901 között valósult meg, a neogót templom Zsolnay kerámiadíszeket és Róth Miksa tervezte üvegeket kapott.
Ő restaurálta a szegedi ferences templomot, az iglói és a bártfai templomot. 1870-ben megbízták a vajdahunyadi vár helyreállításával. A munka több volt, mint restaurálás, a műemléket Ferenc József számára vadászkastéllyá kellett alakítania. A kassai dóm, a Szent Erzsébet-székesegyház rekonstrukciója kisebb hiányok pótlásának indult, s teljes újjáépítés lett belőle. Budapesten a Belvárosi plébániatemplom szentélyét állította helyre 1889–90-ben.
Fő műve a budapesti Országház. A neogótikus stílusú épület 1882-es tervpályázatra beadott terveit a magyar alkotmány és nemzeti öntudat legmegfelelőbb építészeti kifejezésének minősítették. A mozgalmas tömegű, kőcsipkés, historizáló architektúra logikus belső térrendszert és korszerű épületgépészeti kialakítást rejt. Az épületbelsők kialakítása sokszor reneszánsz és barokk szellemben történt, főleg a hatalmas, egyetlen lendülettel felvezető főlépcső mutatja tervezője téralkotó képességeit. 1900-ban a művészeknek adható legelőkelőbb Pro Litteris et Artibus díjban részesült, akkor már tagja volt a brit és a magyar akadémiának is.
Steindl néhány héttel az Országház 1902. október 8-i átadása előtt, 1902. augusztus 31-én halt meg Budapesten. Műve a főváros jelképe lett, az Országház Magyarország egyik legnagyobb épülete, hossza 268, szélessége 118 méter, a kupolacsúcs magassága 96 méter. Fontosabb írásaiban saját műveit, a kassai dóm restaurálását, az Országház építését ismertette. (MTI– sz.)
.jpg)
