Zsúfolásig telt a templom a vasárnapi istentiszteleten, sok idegenben élő is hazalátogatott szülőfaluja templomának ünnepére. A 42. zsoltárt követően Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese imádkozott és igét hirdetett.

Ézsaiás próféta bibliai soraira – Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen, 49:16 – építve lényegre törő és emberközeli beszédet mondott. Mélyre merített, egészen Luther Mártonig a reformációra való emlékezésben. Jó, ha az ember érti és átéli a szentírás hitre vonatkozó lényegét, ha tudja és érzi, hogy azt a legjobb egy vallásos környezetben, akár egy megújított templomban elmélyíteni – emelte ki –, de vajon ellen tud-e állni a mindennapi ember az életben adódó kísértéseknek, mély hitével együtt tud-e élni állandó jelleggel és meg tud-e abban maradni?

Mindent, amit a gyülekezet, a mai hívő ember cselekszik, Jézus szavaival élve az Ő emlékezetére tesz – emelte ki az úrvacsoraosztást előkészítő igehirdetésében Tóth Anna, a 240 tagot számláló kálnoki gyülekezet lelkipásztora. A Megváltó emlékezetére szólnak a mi jeleink: a sokszor megmentett falak és kövek, áldozatos munkáink, az úrasztalára került kenyér és a bor és minden jó, amit lelkünk mélyén rejtegetünk.

A templom tatarozásának-restaurálásának és a feltárt régiségek üzenetéről, a sorozatos javításokról, a támpilléres védőfalak mentéséről Szigyártó András, az egyházközség gondnoka és egyben az eklézsia, valamint a falu krónikása szólt röviden, mert részletekbe menő régészeti szakjelentést olvashat már az érdeklődő ennek a munkálatnak az eredményeiről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében. Köszöntőjében-köszönetében elmondta: emléktáblákon örökítették meg támogatóik névsorát, továbbá bejelentette, hogy tavasszal befejezik a várfal külső felét díszítő napóra restaurálását is. S mert álmokban és tervekben soha nincsen hiány, a presbitériumnak szándékában áll az elkövetkezőkben beönteni egy új gyülekezeti ház alapjait is.

A hálaadó istentiszteleten jelen volt Tordai Emil sepsikőröspataki és Szabó Adél kálnoki unitárius lelkész. Utóbbi köszöntőbeszédében visszatért a 17. század elejének helyi felekezeti eseményeire, történéseire, és elmondta, hogy a megerősített falakat a falu vegyes felekezetű lakossága – unitáriusok és reformátusok – közös munkával emelték és egy ideig közösen is használták. S mert időközben a református vallású hívek száma megnövekedett, Keserűi Dajka János kálvinista püspök idején hitbéli és alapvető vallásgyakorlati nézetkülönbségek miatt ellentétek merültek fel a templom használatára vonatkozóan. Végül a kisebbségben maradt unitáriusok fejedelmi parancsra 1674-ben új templomot építettek maguknak a falu felső részén, amelybe átszerelték a közös istenháza egykori mennyezetkazettáit, amihez akkoron nagyon ragaszkodtak. A régi történet lassan feledésbe merül, a kövek nem rezegnek – fejezte be Szabó Adél –, a két felekezet ma igazi békében és barátságban él, ami abban is megnyilvánul – tesszük hozzá mi –, hogy időközben közösen készített díszes úrasztali terítőjüket egy évig az unitáriusok, egy évig pedig a reformátusok használják. Itt nem tudunk egymás nélkül élni, legyen hát továbbra is békesség „várfalaink” között! – zárta be köszöntőjét Szabó Adél.

Önfeláldozó munka volt a templomépület mentése – emelte ki köszöntőbeszédében Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere is, méltatva a vendégszeretetéről ismert kálnoki faluközösséget, amiről több alkalommal bizonyságot tettek, és a községi önkormányzat mindenkori segítsége felől biztosította a kálnokiakat. Befejezésül a helyi kötődésű és kálnoki Simon András nyugalmazott színművész és Kiss D. Ilona amolyan lírai betétként Ady Endre, Reményik Sándor és Sík Sándor istenes verseiből összeállított csokrot mutattak be. A hálaadó istentiszteleten jelen volt és a liturgiát előimájával nyitotta meg Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. A templomi ünnepség terített asztalok mellett ért véget, ahol a helyi nőszövetség tagjai tettek bizonyságot gasztronómiai jártasságukról.