Az előadásnak a bevett színházi gyakorlattól eltérően nincs rendezője, hanem azoknak a színészeknek a közös munkája nyomán állt össze, akik Benedek Ágnes színésznő kezdeményezésére fontosnak tartották kifejezni a Kányádi költészetéhez való személyes viszonyukat. Bevallásuk szerint izgalmas kihívás volt számukra ez a fajta alkotófolyamat, mely során nem külső hatásra, hanem a saját kreativitásuk alapján kellett megtalálniuk az utat személyes versélményeiktől a közönségig. A szándékuk az volt, hogy a produkció kicsit több legyen egyszerű versműsornál, így olyan kérdéseket is körüljárnak az est során, hogy vajon hány módja van egy vers tolmácsolásának, és hogyan változhat egy szöveg hatása az előadásmód függvényében.

„Vajon miért születik mostanában ilyen kevés versműsor, versalapú színházi produkció? Miért hiányzik manapság színpadainkról a fülnek és léleknek kellemes egyszerű nyelvi szép? Miért ne fordulhatnánk ma is a költészet felé, ha elakadunk, tanácstalanná válunk, és olyan erőtlennek érezzük az általános válaszokat?” – teszik fel a kérdést az előadás alkotói az új bemutatót ajánló közleményben, rámutatva, hogy a Tamási Áron Színház ennek az igénynek próbál elébe menni az előadással, azon értékek mellett foglalván állást, melyek csak elmélyülés, szellemi munka által tudnak igazán kibontakozni. Az alkotók szerint nagyon nagy szükség van erre manapság, amikor a világ éppen az ellenkező irányba halad.

A Kányádi Sándor művei alapján készült Az, amit mondani kell című előadás a színház felnőtt közönsége mellett a diákságnak is szól, olyanfajta befogadásra ösztönözve őket, mely távol áll a hagyományos versoktatástól, ahol a szimbólumok, metaforák és más verstani elemek kiragadása és elemzése által olykor éppen a lényeg sikkad el, a költészet igazi varázsa szűnik meg. „Örömmel fogtunk neki a munkának, és ahogy beleástuk magunkat Kányádi életművébe, rájöttünk, hogy költészetének nagyon sok oldalát nem ismertük még. Ebből a kevésbé ismert Kányádiból szeretnénk ízelítőt adni a közönségnek” – vallotta az új előadásról Benedek Ágnes, hozzátéve, hogy rá azok az újonnan felfedezett Kányádi-versek voltak nagy hatással, melyek a kommunizmus máig kiható traumáját érzékeltetik.