Ennek szellemében született meg a hétfőn aláírt protokollum, melyhez hasonlót láttunk már bőven az elmúlt húsz esztendőben. Többségük – függetlenül attól, hogy a jobb- vagy a baloldallal köttettek, aktív kormányzati szerepvállalásról vagy csupán külső támogatásról szóltak – papírra vetett álom maradt, még annyi sem vált valóra belőlük, mint az örökké ambiciózus kormányprogramokból.

De lássuk csak, mi is szerepelt ezekben a megállapodásokban, pontosabban, milyen feltételek lelhetőek fel a „hivatalos”, nyilvánosságra hozott változatokban. Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb igénye, az autonómia például soha nem került be ilyen dokumentumba, sőt, a 2000-es évek elején hallgatólagos egyezség is született arról, hogy a területi autonómia igényét nem bolygatják az RMDSZ vezetői. Később, a Tăriceanu-kormány idején mintegy pótlékként beiktatták a kulturális autonómiát „kiváltó” kisebbségi törvényt, a jogszabály megszületett, ám a parlamenten nem sikerült átgyúrni. A következő, Traian Băsescu pártjával kötött megállapodások feltételei között még ott szerepelt e jogszabály elfogadása, aztán lassan teljesen eltűnt a süllyesztőben. A következő megállapodások inkább a nyelvi jogok bővítésére, a szabad szimbólumhasználatra összpontosítottak, és 2012-től, a Victor Pontával kötött egyezségben már tetten érhető, hogy elsősorban a korábban megszerzett jogok megőrzése vált céllá, a protokollumba garanciákat igyekeztek beiktatni – mint utólag kiderült, fölöslegesen. Nem a hivatalos hatalom, hanem megtűrt, sőt, sokszor támogatott bábjai indítottak háborút a székely szimbólumok, a magyar nyelv ellen. Az RMDSZ csak tehetetlen szemlélője volt az eseményeknek, a helyzetet szabályozó törvénykezdeményezései sorra megbuktak, hol éppen aktuális partnerük, hol az előző vagy éppen mindkettő tevőleges hozzájárulásával. Számos megállapodásban szerepelt a MOGYE helyzetének rendezése, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának újraindítása, az eredményt, pontosabban az eredménytelenséget mindkét esetben ismerjük.

Ilyen előzmények után írt alá megállapodást Kelemen Hunor Ludovic Orbannal, amely ezúttal alig tartalmaz a magyarság szempontjából fontos tételt, a liberálisok csupán azt vállalják, hogy kormányuk megszavazásáért cserébe „érvényt szereznek a kisebbségi jogokra vonatkozó törvényeknek és nemzetközi szerződéseknek”. Keserű Kelemen Hunor megjegyzése, mely szerint 2020-ban már az is előrelépésnek számítana a kisebbségi jogok terén, ha Románia betartaná saját törvényeit és az itthon is törvénybe iktatott nemzetközi szerződéseket.

Szomorúan állapíthatjuk meg: így bukdácsolunk megállapodástól megállapodásig, melyeknek nemcsak ígérethalmaza mind soványabb, de elvárásaink is egyre szerényebbek. Van még alább?