Az egyik program célja, hogy az UNESCO-világörökség részévé nyilvánítsák a római limest. Ehhez 2021-ben be kell nyújtani az iratcsomót. Másik témája a Kárpátok átjáróinak kutatása. Egyik keretében sem megengedett az ásatás, ezért a sepsiszentgyörgyi székhelyű Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma programot indított a délkelet-erdélyi római kori régészeti lelőhelyek kutatására. Ennek részeként végzett ásatást Bereckben Alexandru Popa, munkáját négy helybeli napszámos segítette.

A mintegy 2,5 hektáron elterülő, négyszög alakú castrumot többször is kutatták (1872-ben, 1925-ben, valamint ötven éve is végeztek ott ásatást). Legutóbb, 2007–2008-ban a majna-frankfurti Német Régészeti Intézet munkatársaként Alexandru Popa kutatott itt. Mint mondja, annyira megtetszett neki, hogy a Majna menti Frankfurtból az Olt menti Sepsiszentgyörgyre költözött. Kutatásai során arra is rájött, hogy a castrumokat övező, a régészeti szakirodalomban fellelhető mítoszok hamisak, nem fedik a valóságot.

Popa elmondta, elve az, hogy amennyiben lehet, kerülni kell az ásást, mert az romboló hatású, csak akkor kell alkalmazni, amikor nincs más módja a múlt kutatásának. Most az erődítményt óvó védelmi rendszer típusának megállapítása volt a cél. A szakirodalom úgy tartja nyilván, hogy a castrumot kettős kőfallal kiépített védelmi rendszer vigyázta. Az északi kapu szomszédságában a régebbi ásatások egyik 20 méteres szelvényét nyitotta újra, s megállapította, hogy a sánc külső részén valóban létezik egy méteres alapra rakott masszív kőfal, amelynek azonban nem találta meg a párját: a 7 méter széles védőmű belső oldalán csak egy alap nélkül rakott, száraz falazatban álló kövekkel támasztották meg a gyilokjáróként szolgáló földhányást. A kutató égetett tetőcserépdarabokat is mutatott, azokon bélyeg: COH HIS, azaz Cohors Hispanorum. Tehát Hispánia területéről való katonák állomásoztak itt. Mellettük, mint a korábbi kutatásokból kiderült, a Cohors Bracara Augustanorum, azaz Braga környékéről való katonai egység is állomásozott itt. A castrumot 106 után építették és a harmadik század középéig használták.

A falakon belül középen a parancsnokság épülete állt, mellette a tisztek lakásai. Ettől délre és északra is barakkok álltak, de kétfélék. Popa elmondta, egy 2010-ben végzett kutatása során talajmintát vett, s megállapította, hogy a tábor déli részén a gyalogosok, míg az északin a lovasság kapott helyet – a lovak vizelete miatt a földben nagyobb a foszforkoncentráció. Mindkét oldalon 10–10 barakk állt, azok befogadóképessége lovasoknál 37, gyalogosoknál 70 fő.

A régész arról biztosított, hogy a kutatás lezárása után a kiásott árkot betemetik, a területet visszaadják a természetnek, és következik a dokumentálás, rajzolás. Különben újabb program keretében a korábbi ásatások helyét újraássák, és ezúttal szakszerűen betemetik.

A kutató azt is elmondta, amikor ott megjelent, rögtön igazoltatták a helybeli rendőrőrs munkatársai, ami nagyon rendben van, mert a castrumot meg kell védeni. Ám a megőrzéssel gond van, mert a nyugati fal mentén épp egy mezei út húzódik, azt használják, fát is szállítanak rajta, és a fal emiatt omlik. Ezt valahogyan meg kellene oldania az önkormányzatnak.

Nemsokára újabb kutatócsoport érkezik: a Bánffy Eszter régész vezette frankfurti Német Régészeti Intézet munkatársai. Ők segítenek majd a limes és a castrum környékének dokumentálásában.

Popa még elmondta, az iratcsomó benyújtásáig, 2021-ig információs táblákat is fel kell szerelni mind a helyszínre, mind a főút mellé. Ehhez a polgármester támogatást ígért. Jó lenne egy szomszédos házat megvásárolni és abban információs pontot kialakítani – tette hozzá.