Farkas Réka
Most, hogy már két Orbán miniszterelnökünk is van, sőt, Románia elnöke evangélikus, kormányfője pedig unitárius, igazán bízhatnánk a szebb jövőben. Csakhogy az, mindezek dacára, vagy éppen ezek miatt, egy cseppet sem tűnik közelinek. Mert Orbán Viktor ugyan minden magyar miniszterelnöke – és bizony tájainkon is sokan éltek a kettős állampolgárság lehetőségével –, de segíteni elsősorban pénzzel és szép szavakkal tud. Ez sem elvetendő persze, hisz a magyar kormánynak köszönhetően jelentős beruházások történtek Erdély-szerte, gazdák, vállalkozók kapnak támogatást, templomok újulnak meg, óvodák, egyetem épül, de kisebbségi nyomorunkon mindez legfennebb enyhít, a valós megoldásoknak Bukarestből kellene érkezniük. Eddig késtek és most sem ezek tűnnek prioritásnak.
Klaus Iohannis újabb mandátumra pályázik. Öt évvel ezelőtti megválasztásakor nem nagy, de kisebb remény élt még bennünk, hogy szász származásúként nagyobb empátiával kezeli majd a kisebbségek ügyét. Gyorsan bebizonyosodott, hogy románabb kíván lenni a legnagyobb románoknál, apróbb gesztusai sem voltak irányunkban, sőt. Ő volt az, aki már elnöksége kezdetén visszavonta Tőkés László kitüntetését, aki még semleges üzenetet sem volt hajlandó megfogalmazni nemzeti ünnepeinken, és aki akármerre nyilatkozott a világban, mindenütt a romániai kisebbségek ügyének példás megoldását hangsúlyozta. Kiderült, nemcsak nem keresi a magyarok kegyeit, de kimondottan ódzkodik ettől, nehogy román voksokat veszítsen. Akár támogatjuk, akár nem, minden valószínűség szerint ő lesz Románia következő elnöke, viszonyulása pedig második mandátuma alatt sem változik majd, valamelyest enyhülhet, ha az RMDSZ nem politikai ellenfele, hanem partnere lesz frissen felkent kormányának. Ám ez a boldogsághoz édeskevés még.
Ludovic Orban az elmúlt években a liberálisok legnacionalistább szárnyához tartozott, több heves magyarellenes megnyilvánulás írható számlájára, elnöksége alatt pártja leszavazott vagy alkotmánybíróságon támadt meg minden magyar közösség számára kedvező törvénykezdeményezést. Most, hogy szüksége volt az RMDSZ voksaira, kiderült, nem feledte még magyar apja nyelvét, székelyudvarhelyi nagyszüleinél töltött gyermekkorát. Kelemen Hunorék kegyeit keresve még az unitárius kátét is felmondta az egyik egyeztetésen, a hétfői parlamenti voksolás előtt pedig nemcsak kezet fogott minden magyar képviselővel, de a pulpitusról is biztosította az RMDSZ-t, hogy kormánya tiszteletet fog tanúsítani a nemzeti kisebbségek, a magyar közösség iránt, sőt, azt is hozzáfűzte, hogy szerinte gazdagabbá tesszük Romániát. Ám, hogy a tiszteleten kívül valamire számíthatunk-e még tőle, az egyelőre kérdéses.
Zavaros, viharos idők következnek ismét Romániában, az ország gazdasági pénzügyi helyzetét kell rendbe tenni, senkit nem érdekelnek a magyarság igényei, kérései. Egyetlen reményünk: annyira elfoglaltak lesznek, hogy megszerzett jogaink további csorbítására sem érnek rá. Már ez is előrelépés lenne az eddigi helyzethez képest, de a fényes, szép jövő ígéretétől még nagyon távol áll.
.jpg)
