Október 27. és 30. között a Székely Mikó Kollégium XI. A osztályának tanulói vendégül látták a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákcsoportját, valamint három tanárát. A találkozás a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően, a Határtalanul! program keretében valósult meg.
Vendégeink hétvégén érkeztek, vasárnap városnéző sétán ismerkedtek Sepsiszentgyörgy múltjával és jelenével, majd meglátogatták a Székely Nemzeti Múzeumot, délután pedig Törcsvárra és Brassóba mentek.
A hétfői nap a Székely Mikó Kollégiumban kezdődött. Testvérosztályunk diákjai belekóstoltak a mikós mindennapokba: két csoport egy-egy tizedikes, illetve tizenegyedikes angolórán vett részt, a többiek pedig egy informatikaórán gyakorolhatták a programozást. Látogatóinkat nem engedtük unatkozni, hiszen nem csupán passzív nézőkként pillantottak be a nálunk folyó tanításba, hanem be is vontuk őket a tevékenységekbe. Az angolórán bemutattuk városunkat, és nekünk is alkalmunk nyílt meghallgatni néhány érdekességet Szegedről. Ezután a Múzeumteremben gyűltünk össze, ahol az igazgatónő is köszöntötte a vendégeket, osztályunk néhány tanulója pedig vetített képes előadáson ismertette iskolánkat. Ennek 160 éves története mellett a szegedi diákok és tanáraik megtudhattak egyet s mást népi együttesünkről, a kórusról, az iskolarádióról és -újságról, a kollégium sportéletéről és a tudósklubról is, amelynek tagjai egy általuk épített robotot, annak működését is bemutatták.
Délután együtt mentünk Csernátonba a Haszmann Pál Múzeumba. Ott forgószínpadszerűen, csoportokra oszolva három különböző tevékenységen vettünk részt. Kopjafát faragtunk, Haszmann Pali bácsi vezetésével megnéztük a múzeum gyűjteményét, és a bútorfestéssel is megpróbálkozhattunk, népi motívumokat festettünk. Csernátonból egy rövid dálnoki kitérő után hazasiettünk, hogy felkészüljünk az esti táncházra, amelyet néhány néptáncos osztálytársunk szervezett és valósított meg. Székelyföld különböző vidékeinek tánclépéseit tanultuk és gyakoroltuk együtt, az ajándékba kapott tömörkényis pólókba öltözve – olyan táncokét is, amelyeket korábban közülünk sem ismert mindenki. Felelevenedtek a rég elfeledett népi játékok, dalok is. Mind látogatóink, mind mi nagyon jól éreztük magunkat a közösen eltöltött néhány óra alatt, kifejezetten pezsdítő zárása volt ez ennek a mozgalmas napnak.
Kedden a szegediek nélkülünk indultak újabb felfedezőútra, s ezúttal kicsit messzebbre kalandoztak. Eljutottak a Szent Anna-tóhoz, a Nyergestetőre, Kézdivásárhelyre, Kovásznára, Csomakőrösre és Zágonba is, ezáltal jobban megismerve vidékünket és annak néhány nevezetességét. Az este folyamán sor került még egy baráti focimeccsre is, amelyhez a fiúk a zuhogó eső ellenére ragaszkodtak.
Ez a mérkőzés nemcsak a nap, hanem a szegediek itt-tartózkodásának lezárásául is szolgált: szerda hajnalban új barátaink hazaindultak. De nem szól túl hosszú időre a búcsú, mivel még ebben a tanévben ellátogatunk majd hozzájuk mi is, hogy bejárhassuk Szegedet és környékét, betekintést nyerhessünk a Tömörkény-gimnázium életébe.
Salamon Eszter Júlia, Székely Mikó Kollégium, XI. A osztály
