Majdminden székelyföldi tájegység festett hozományládája megcsodálható a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum legújabb kiállításán. A székely festett bútorokból összeállított kiállítás darabjait Domokos Levente restaurálta, a gyűjteményt Haszmann Pál Péter, a csernátoni múzeum nyugalmazott vezetője mutatta be.
Igazi ízes előadássá kerekedett a zabolai múzeum udvarán tartott megnyitó, hiszen – ahogy Pozsony Ferenc egyetemi tanár mondta – Haszmann Pál Péter a csernátoni múzeumban összegyűjtött hatalmas anyag okán is jól ismeri a festett ládák, tékák, bútorok világát, motívumait, azok jelentését. De jól ismeri a hagyományos székely falu életét is, amely éppen azért tudta megteremteni értékeit, mert mindennek helye és ideje volt.
Ebből lehetne és kellene merítkezni ma is, s ha már van vándorbölcső mozgalom, miért ne lehetne vándorkelengyeláda mozgalom is, hiszen egy-egy ilyen darab nem csupán a férjhez menő lányok hozományát rejti, hanem minden egyes festett bútor a képi anyanyelvünk lenyomata – mondta Haszmann Pál Péter. Életfa, világfa, égig érő fa, Nap, Hold, csillagok, lélekmadár, virágminták, azok között is elsődlegesen a tulipán, megannyi termékenységi jelkép díszíti – és korántsem öncélúan – a kiállított darabokat is, amelyek mind egy célt szolgálnak: a családközpontú élet kellékei. Haszmann Pál Péter szerint milyen jó lenne, ha elég hosszú száműzetés után ezek a szimbólumokkal élő bútordarabok, ősi hit- és hiedelemvilágunkba gyökerezett tárgyi emlékek visszakerülnének a családi fészkekbe. Akkor leszünk erősek, ha ezt a gyönyörű mozaikképet, amit nyugati hatásra összetörtek, ismét össze tudjuk rakni a Kárpát-hazában – fogalmazott az előadó.
Az egykor minden házban fellelhető festett bútoranyagból hatalmas gyűjtemény áll rendelkezésre a múzeumokban, érdemes lenne tájegységenként csoportosítva több kötetben ismertetni ezt a gazdag kincset – javasolta Haszmann Pál Péter, aki szerint most már a tárgyak felújítására is meg van a szükséges szaktudás. Ezt bizonyítják a zabolai múzeumban jelenleg kiállított, több intézményből, illetve magánszemélytől származó darabok is, amelyeket Domokos Levente szakszerű hozzáértéssel újított fel.
Pozsony Ferenc saját pályája kezdését is felelevenítve a mostani kiállítás létrejöttének történetéről beszélt. Az anyag java része zabolai és orbaiszéki festett ládákból áll, de felelhető benne csíki, erdővidéki, udvarhelyszéki, sőt, barcasági bútordarab is, a nagy méretű poszterek pedig további értékes motívumkincset mutatnak be.
