2019. november 8-án, hetvennégy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Veress László színművész, a Tamási Áron Színház társulatának tagja. A főiskola elvégzése után 1971-ben szerződött a sepsiszentgyörgyi színházhoz, ahol száznál is több szerepben láthatta őt a közönség az elmúlt évtizedek alatt. Ereje teljében még sokáig élvezhette volna a nyugdíjas éveket családja körében, ha nem szól közbe a sors.
Veress László 1945-ben született Kolozsváron, 1967–1971 között a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanult, majd Sepsiszentgyörgyre szerződött, ahol első szerepében egy felháborodott nézőt alakított Aurel Baranga Miniszter a barátom című darabjában. Azonnal belopta magát a közönség szívébe, és ezzel egyidőben a társulatnak is oszlopos tagjává vált, hisz a legelső szerepétől 2012-ig nem volt olyan év, hogy legalább két új produkcióban ne kapott volna szerepet, de olyan évadok is voltak, amikor minden előadásban játszott. Főként gyötrődő vagy gátlásos figurák megformálásával tűnt ki, de sok nagyszerű komikus szerepet is alakított, és a legkisebb karakterfiguráit is gondosan kidolgozta. Emlékezetes alakításai között volt az ifjú Fisher a Megbombáztuk New Havent című előadásban, Appendix a Hadgyakorlatban, Munk Péter A hideg szívben, a pap A tanítónőben, Cassagne A nadrágban, az igazgató a Rút kis kacsában, Benő A bolondok grófjában, Rauch a Kasimir és Karoline-ban, Volpone a Volpone-ban, Halál az Alkésztiszben, Csuriné a Kakukk Marciban... A legnagyobb magyar című egyéni előadásában meggyőzően alakította Széchenyit. Több alkalommal is dolgozott Seprődi Kiss Attilával, Völgyesi Andrással, Tompa Miklóssal, Balogh Andrással, Kovács Leventével, Szőke Istvánnal, Bocsárdi Lászlóval, Barabás Olgával, Kövesdy Istvánnal és Zakariás Zalánnal...
Sepsiszentgyörgyi munkája mellett más erdélyi színházaknál is örömmel vállalt szerepeket, több előadásban is játszott a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színháznál és a Kézdivásárhelyi Városi Színháznál. Színházi szerepei mellett alkalmi fellépőként, műsorvezetőként, humoros jelenetek előadójaként is nagyon sok rendezvényen közreműködött a városban, a bábszínház megalapítása előtt különösen szívén viselte a mesedarabok sorsát. Hivatalosan 1999-ben vonult nyugdíjba, de ez nem gátolta meg őt abban, hogy utána is aktívan részt vállaljon a színház és a város életében is, melynek haláláig közismert, illusztris polgára volt.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
Tamási Áron Színház
