Kissé átgondolva, a válasz nem is tűnik olyan egyszerűnek. Több közös tényező miatt is okolható, hogy mára a megyeszékhely egyes utcái, útjai életveszélyessé váltak még a törvénytisztelő gyalogosok számára is. Az egyik – és talán ez a legismertebb –,  hogy ijesztő mértékben megnőtt és továbbra is szédületesen gyarapodik a gépjárművek száma. Ennek pedig közvetlen hozadéka az egyre inkább a káosz irányába elmozduló közlekedés, ami menthetetlenül magával hozza a balesetek esélyének növekedését is. Főképp olyan körülmények között, hogy sajnos egyes autóvezetők továbbra is úgy viselkednek, mintha az út kizárólag az övék lenne, hanyagul fittyet hányva szabályokra, körülményekre, kizárólag arra koncentrálva, hogy ők haladjanak, szinte bármi áron. Azokról már nem is szólva, akik ittasan, sőt, jogosítvány nélkül randalíroznak a város utcáin.  És sajnos nincsenek kevesen.

Igazságtalan lenne ugyanakkor kizárólag az autósokra mutogatni az egyre gyakoribb esetekért, a felelősség gyakran a gyalogosokat is terheli, hiszen szép számban akadnak még mindig, akik korzónak tekintik az átjárót, az óvatosság legcsekélyebb jele nélkül lépnek az úttestre és egyben az autó elé. És noha egyeseknek hihetetlennek tűnhet, de nem ritka, hogy minden figyelmesség, gondosság ellenére a jármű vezetőjének – a fizika felülírhatatlan törvényei miatt – nincs lehetősége megfékezni az autót, elkerülni a balesetet.

Az említett két, nem sepsiszentgyörgyi sajátosságnak számító tényezőn túl ugyanakkor létezik még pár, ami viszont már szorosabban köthető a városbeli állapotokhoz, és amelyeket helyileg kellene orvosolni vagy legalábbis javítani. Az egyik és talán legsúlyosabb probléma, hogy a gyalogátjárók java része nincs kellőképpen kivilágítva, ezért este könnyen előfordulhat, hogy a sötét ruhába öltözött zebrára lépőt az autóvezető későn veszi észre. Az átjárók gyenge megvilágítása egy másik kellemetlen jelenséggel is társul: a gyalogosok sokszor a parkoló autók mögül lépnek ki, ami napközben is kalandossá teszi a találkozást. Ez utóbbi kizárása jelen állás szerint nem igazán lehetséges – már csak az autók számát és a parkolási lehetőségeket szem előtt tartva sem –, így csak az marad, hogy mind az autóvezetők, mind a gyalogosok körültekintőbben járjanak el. Az átjárók kivilágítottságát házi feladatnak tekintheti  mind az önkormányzat, mind a rendőrség, miután egyértelmű, hogy a város egyre több részén a megfelelő közvilágítást ebbe az irányba is fejlesszék. Az elvárás nem ördögtől való, tőlünk nyugatabbra számtalan példát találunk.

Túlzás nélkül kijelenthető, végérvényesen elérkezett az utolsó pillanat, hogy a városvezetés legalább megnyugtató megoldást találjon a gyakori balesetek miatt mára már forró pontoknak számító útkereszteződések, gyalogátjárók biztonságosabbá tételére. Az autóvezetők és a gyalogosok gondatlanságán nincs lehetőségük változtatni, viszont pár intézkedéssel – az átjárók jobb megvilágítása, fekvőrendőrök elhelyezése, az évek óta hiányzó járda kialakítása, gyakoribb rendőri jelenlét a veszélyesebb átkelőknél – hathatósan hozzá tudnának járulni a tragikus esetek elkerüléséhez. Iparkodniuk amúgy már csak azért is fontos lenne, mert a lakossági felháborodás az esetek számával együtt növekszik, és mostanra már civil szervezkedésig is eljutott. És ez általában azt jelenti: elég nagy a baj.