Több száz fajt tartanak számon a galambgombák között, és ez az egyik legnehezebben azonosítható gomba, hisz nagyon sok színben és azoknak nagyon sok árnyalatában fordul elő – mondta Zsigmond Győző néprajzi szakíró, nyelvész, az idén húszéves László Kálmán Gombászegyesület vezetője szombaton a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartott gombanapon, ahol A galambgombák a magyar néphagyományban címmel tartott vetített képes előadást. Az idén tizenharmadik alkalommal megszervezett sepsiszentgyörgyi gombanap sok érdeklődőt vonzott, időseket és fiatalokat egyaránt.
A nap a szokásos gombásztúrával kezdődött, amelyet Sugásfürdőn szerveztek Csákány László vezetésével. A kirándulásra mintegy negyvenen érkeztek busszal és autókkal egyaránt, és 60–70 gombafajt találtak; tölcsérgombából szedtek a legtöbbet, de találtak galambgombát is, és sikerült begyűjteniük egy óriási ízletes rizikét. Ilyenkor természetesen a mérges gombákat is leszedik, és feliratozva kiteszik őket, hogy felhívják a figyelmet arra, mit mivel lehet összetéveszteni.
Kora délután a Bástya és a Park vendéglő jóvoltából rizses gombát, paprikást és panírozott gombát is kóstolhattak az érdeklődők a múzeumban, azután pedig Zsigmond Győző izgalmas előadására került sor, melyből egyebek mellett megtudhattuk, hogy rengeteg elnevezéssel illetik a galambgombákat, melyek közül csak Csíkban mintegy 75 fajtát tartanak számon, de kettőt ismernek a leginkább: a kékhátút és a zöldhátú vagy varas hátú galambgombát. Mivel nehéz őket beazonosítani, fokozott óvatossággal és figyelemmel kell szedni, de vannak jellemzőik, amelyek egy kis gyakorlat után viszonylag könnyen felismerhetőek. Mint mondta, a néphagyomány a fehérnéphez is hasonlítja a galambgombát, azt tartván róla, hogy „ha nagyon rikító, pirosas színekben pompázik, a szoknyáját túlságosan magasan hordja, és szétterül a sötétben, nem ajánlatos foglalkozni vele”.
Kiállítások is részét képezték a rendezvénynek – feliratozva bemutatták a délelőtt szedett gombákat, valamint Gerendi Enderle Anikó galambgombákról készített festményeit, ezenkívül több gombás kiadványt is vásárolhattak az érdeklődők, Vinceffy Orsolya pedig műhelyfoglalkozásokat tartott, melyeken nemezgombákat készítettek a gyerekek.
Zsigmond Győző lapunknak elmondta, a hagyományos őszi esőzések miatt általában október elején szokott sok gomba teremni, de a túl meleg és száraz időjárás miatt már évek óta halasztaniuk kellett a gombanapot, aminek az a hátránya, hogy éjszaka már fagy lehet, és ez akadályozza a termést. Érdeklődésünkre azt is elmondta, etnobotanikával is foglalkozó néprajzosként egy nyolcvanas évek végén tartott konferencia alkalmával tűnt fel neki, hogy mennyire gyerekcipőben jár még a népi gombászat kutatása, és akkor kezdett el foglalkozni ezzel a témával. Azóta rengeteg kutatást végzett, táborokat és mindenféle gombás rendezvényeket szervezett, és szakosodott is ezen a területen, így mára elmondhatja, hogy szenvedélye is a szakmája, ami nagyon szerencsés állapot.
