Az emberek — elsősorban hosszú távú kapcsolataikban — magukhoz, illetve ellentétes nemű szülőjükhöz hasonló megjelenésű partnert választanak — állapították meg a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport munkatársai. Eredményeikről Bereczkei Tamás tanszékvezető egyetemi tanár beszélt az MTI-nek.
A hasonló megjelenés természetesen csak egy szeletet jelent a párválasztásban, rendkívül fontos a fizikai vonzerő, iskolázottság, társadalmi státus, intelligencia és több más tényező is — mondta Bereczkei Tamás. A homogámiának nevezett párválasztási preferenciát, tehát a hasonló hasonlót vonz elv érvényesülését az utóbbi két évtizedben egyre több vizsgálat támasztja alá. Minden ember valamilyen modellt hordoz saját magáról, és ezt illeszti rá a másikra. A pécsi evolúciós pszichológusok fontos megállapítása, hogy nem genetikailag adott sémát hordozunk, hanem gyerekkorban szerezzük meg a mintát a szülőkkel való kapcsolat során.
Gyuris Petra a kutatócsoport tagjaként jelenleg azt vizsgálja mintegy ötven családnál, azaz háromszáz embernél, hogy a partnerek közötti hasonlóság személyiségjegyek tekintetében is fennáll-e. Ezeket az úgynevezett Big Five skáláin méri, melyben az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, az érzelmi stabilitás és az intellektuális nyitottság az öt fő személyiségjegy. Pár hónapon belül várhatóan közli eredményét, hogy mely személyiségvonásokra milyen mértékben érvényes, miszerint az emberek jobban hasonlítanak partnerük ellentétes nemű szülőjére, mint a népesség véletlenszerűen kiválasztott tagjára.
A bensőséges kapcsolat az ellentétes nemű szülővel a felnőttkorba nyúlóan, hosszú távon kihat az ember párválasztási preferenciájára — véli Bereczkei Tamás. (MTI)
