A verseny „mezőnyét”, az elért eredményeket Peti Mihály, a rend főborásza mutatta be. Idén 68 bort neveztek a versenyre. A beadott mintákból 53 2018-as évjáratú, 15 pedig idei bor volt. A 68 mintából 23-at oklevéllel tüntettek ki, emellett 20 bronz, 17 ezüst és 8 aranyérem talált gazdára. A verseny legnagyobb pontszámát Csibi Zsolt fiatal borász 2018-as, egrestői Cserszegi fűszerese kapta.  

A versenyre nevezett borokat Tóth Csaba, a bíráló bizottság elnöke értékelte a „borbarátok és vendégek” számára. Dicséret illet minden borászt, aki elhozta a borát a megmérettetésre, a verseny felmérés is, hogy az év bora milyen szinten van. Ugyanis minden borásznak három fajta bora van: jó bora, nagyon jó bora és saját bora. Nem kell abba a tévedésbe esni, hogy a sajátunk a legjobb bor, az ilyen versenyen kiderülhet, bizony, vannak más „saját borok” is, amelyek esetleg magasabb szintet képviselnek – mondta a főborász. Kiemelte: a versenyre öregebb borokat is neveztek, és a borászok hozzáértését bizonyítja, hogy ezek a borok mostanig megőrizték minőségüket. Egy bort sem zártak ki a versenyből, ám voltak, amelyeket kisebb hibák miatt lepontoztak. „Az idén az erjedés és a tisztulás folyamata egy picit lassabban halad, mert ez nagyon jó év volt. A borok gazdagabbak ásványokban, ezért nehezebben tisztulnak le” – magyarázta. Hozzáfűzte: ha nem tiszta a bor, még lehet nevezni a versenyre, de ha az íze sem jó, akkor ne hozzák el a megmérettetésre – figyelmeztetett a szakember.

A rendezvényen Orbók Ferenccel beszélgettünk a Kisküküllő menti szőlészet és borászat jelenéről, a lehetséges jövőjéről.

– Hogyan alakult az idei év a szőlészek, borászok szempontjából?
– Mindenki dicséri az idei évet, ami nagyon jó volt a szőlő számára. Pláné a hosszú, meleg ősz sokat segített. Legalábbis annak, aki nem szüretelt korán. Sokan dátum szerint szedik, nekiindulnak szeptember elején. Egyik nekifog szedni, a másik meg követi. Baj, hogy a szőlőt sokan nem hagyják megérni. Azért is, mert ha valaki leszedi a szőlőt, akkor a többiek nagyobb összeget kell fizessenek a megbízott szőlőpásztornak.

– Ha éretlenül szedjük le a szőlőt, pótolhatjuk a cukortartalmát?
– Lehet. A cukortartalom minimum 16 fokos kell legyen, ezt már lehet „zsákos” cukorral pótolni. De jobb, ha hagyjuk beérni a szőlőt. Az én mustom 21, 22, de akár 23 fokos is volt. Ez 230 gramm cukrot jelent, szinte ki kellene venni belőle.

– Ha túl sok cukor van a szőlőben, már nem lehet száraz bort készíteni belőle?
– Száraz bor akkor is lehet. De elég meleg kell legyen a pince, és élesztőt kell tenni a musthoz. Lényeg, hogy 16,45 gramm cukorból lesz egy alkoholfok. Ahhoz, hogy ne virágosodjon be a bor, minimálisan 11,5-ös alkoholfoka kell legyen.

– Melyik szőlőfajták a legfelkapottabbak Küküllő mentén?
– Régebb a rizling, az olaszrizling volt a domináns, ma már változott a helyzet. Bogácson van egy húszhektáros szőlészet, német úriember a tulajdonosa. Ott van szürkebarát, rajnai rizling, chardonnay, egy kevés traminer. Vámosgálfalván volt egy francia tulajdonos, aki húsz hektár szőlőt művelt, sok volt benne a pinot noir. A szőlős egy részét eladta a mikefalvi szőlészetnek, ahol egy dél-tiroli személy a tulajdonos. Náluk vezet egy sauvignon klón, ami nagyon illatos. Vásároltam tőlük ebből a szőlőből, annyira illatos lett a bor, hogy a borversenyen azt mondták, kölnit töltöttem bele.

– A kisgazdaságokban melyik fajták vannak túlsúlyban?
– A rizling, a királyleányka, a muskotály, neuburger, furmint, ez utóbbi százéves telepítésű. Innen vittek vesszőt Magyarországra is továbbszaporításra.

– A talajviszonyok hogyan befolyásolják a szőlő minőségét?
– Nagymértékben. Nálunk a vulkanikus eredetű talajok hatására nagyon savasak a borok. Régebben a 300 hektáros bogácsi szőlőből készült bort tartályautókkal vitték Konstancára vagy  Foksányba, az ottani borral keverték, így állítottak elő export minőségű bort. Amúgy az időjárás változása, a felmelegedés hatására ma már a vörös szőlők is kezdenek beérni, főként a déli fekvésű oldalakon, s azoknak is a magasabb részein.

– Régebben Dicsőszentmárton övezetében sokkal több volt a szőlős. Hová tűntek el mára a tőkék?
– A hatvanas évek vége felé volt egy masszív telepítés, aki belevágott, harmincezer lejes prémiumot kapott. Betelepítették a környéket Vámosgálfalván, Szőkefalván. Mára legelő maradt a helyükben, a visszaszolgáltatások után nem művelték a szőlősöket. Rendszerváltást követően csak egy-két évig ment a szőlészet, utána kidobták a tőkéket, inkább kukoricát termeltek, azzal kevesebb baj volt.

– Ez azt is jelenti, hogy nincs elegendő munkaerő?
– Ez a legnagyobb gond. Régebb volt akivel dolgozni. Kisebb kapagépeket, motoros háti permetezőt használnak ugyan, de ez nem teljes megoldás. A szedéshez nincs gépesítés a kisebb parcellákon. A Jidvei-i szőlészetben van betakarító kombájn, azzal éjjel dolgoznak, de nappal ott is kézi munkaerőre van szükség. Sok ott a munkanélküli, a roma is, akit a betakarítás időszakára tudnak alkalmazni. A törvénnyel is gond van, ha a szociális segélyezett egy napra elmegy dolgozni, elveszíti a segélyt, így inkább nem iratkozik napszámra. Egy szőlőszedőnek a napszáma legkevesebb hetven lej, plusz az ellátás, de van aki száz lejt ad ebéd nélkül.

– Hogyan látja a Küküllő menti szőlészet, borászat jövőjét?
– A szőlészek, borászok nagy része idős ember, kevés a fiatal. Ők már próbálnak gépesíteni, a munkákat, például a metszést is igyekeznek maguk elvégezni. De a szőlőtermelők nagy része a múlt iránti tiszteletből, hobbiból végzi, a kistermelők nem tudnak ebből megélni. A szomszédos Fehér megyében a megyei önkormányzat segíti a szőlészeket. Onnan indul a borút is, de a megyehatárnál, Balázsfalván lényegében megszűnik, Maros megyében nem folytatódik.