A hatóságok viszonyulása is a bírálók kereszttüzébe került, ugyanis miután a személygépkocsi Parajd és Szováta között elütötte a medvét, húsz órába telt, míg végre intézked(het)tek. A belügyminiszter utasítására leváltották Hargita megye prefektusát is – nem kár érte –, s ostorozzák az állatorvost, a polgármestert, akit csak lehet, kifogásolván, hogy nem álltak a helyzet magaslatán.

Romániában a hatóságok szinte soha és sehol nem állnak a helyzet magaslatán, történjék bármilyen váratlan természeti katasztrófa vagy súlyos baleset. Az elütött medve a teljesen egyedi esetek közé sorolható, s bizony, ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között a kusza jogszabályok között pontosan, megtámadhatatlanul és gyorsan eligazodna. Hiszen bizonyosan nincs olyan érző és gondolkodó ember, akit nem bánt egy tehetetlen, szenvedő állat, ezért jól irányzottan és számosan ezt az érzelmi szálat ragadják meg, s terelgetik a közvéleményt. Szegény agonizáló állat, a Kárpátok büszkesége – olvasható, hallható. Igen, elfogadhatatlan és embertelen, hogy ilyenkor ne lehessen gyorsan cselekedni. Ám az autóban tartózkodó, majd pánikrohamot kapott gyermeket viszont már kevésbé vagy alig sajnálják, pedig, amennyiben medveügyben semmilyen változás nem lesz, sokak gyermekével megtörténhet, hogy váratlanul egy tetemes barna medvével találja szembe magát: nappal a belvárosban, a falu főutcáján, a vidéki iskola vagy akár otthona udvarán.

Elpusztították a medvék életterét, kivágták a fákat, nem tehetnek arról, hogy az úttestre is kényszerülnek, s ott barbár módon elütik, az irgalmatlan hatóságok pedig közömbösen nézik szegény pára haláltusáját – nagyon sokan így vélekednek a mostani esetről. Hogy e kérdés jóval árnyaltabb és összetettebb, hogy Parajd polgármestere, Bokor Sándor nem megalapozatlanul mondja: „kényes üggyel állunk szemben, a pontos előírások hiánya vezetett idáig”, már keveseket érdekel. Pedig a sóvidéki településvezető azt is megjegyzi, a helyzet nagyon súlyos és mielőbbi megoldást kíván. „A lakosság veszélyben érzi magát, szürkület után veszélyes kimenni az utcákra, utakra. Döbbenetes és súlyos a helyzet, mégis úgy érezzük, senki sem tesz konkrét lépéseket a megoldás érdekében.”

Ellentmond egymásnak a székelyföldiek és a környezetvédelmi tárcavezető is, s e túlhevített időszakban azt is lehetne kérni a belügyminisztertől, váltsa le bátran a Kovászna megyei prefektust is, hiszen példátlan a bálványosfürdői medvehelyzet, amelynek rendezéséért semmit sem tett. Menesztésének még örülni is lehetne, ám az önmagában nem oldaná meg a háromszéki aggasztó medvegondokat.