A verssel sokféleképpen lehet foglalkozni: olvasni, mondani, énekelni, ritmusát kitapsolni, -dobogtatni, eljátszani, de át is lehet Ãrni egy tájnyelvi változatra – ezt tették a hétvégén csángó gyermekek a Bákóban tartott ötödik CsengÅ‘ vers találkozón. A Petres László lujzikalagori magyartanár által kezdeményezett, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége programjaként szervezett versünnepet minden évben a magyar szórvány napjához (november 15.) közeli hétvégén rendezik, idén elsÅ‘ alkalommal volt a rendezvény házigazdája a júniusban átadott bákói Magyar Ház.
Az újfalusi, gajdári, lujzikalagori, dioszéni, trunki, ferdinándújfalusi, bogdánfalvi, budai, klézsei, szászkúti gyermekek már hetek óta készülnek a CsengÅ‘ versre, ugyanis Petres Lászlótól feladatot is kaptak: fogalmazzák át Kányádi Sándor Tarlón túzok lépeget cÃmű versét csángósra, azaz a versben felsorolt rokonság (feleség, lány, ipa, napa, sógor stb.) minden tagjára találják meg a csángó megfelelÅ‘t. A feladat igen sokfélére sikeredett, hisz a különbözÅ‘ falvakban más-más megnevezéseket használnak, ezért végül Botezatu Victoria budai énekes változatát tanulták meg közösen a baróti Kelekótya együttessel, amely visszatérÅ‘je a CsengÅ‘ versnek. A jelen lévÅ‘ ötven gyermek mind részt vesz a magyar oktatási programban, de ez nem azt jelenti, hogy minden szót értenek, sÅ‘t, inkább nagyon keveset, ezért a kiválasztott gyermekverseket elÅ‘ször szavanként le kellett fordÃtani számukra, eljátszani, a ritmust kitapsolni, majd csak ezután áll össze a dallam. A játékhoz a gyermekek maszkokat készÃtettek, ez is hozzásegÃtette Å‘ket, hogy kimondjanak olyan magyar szavakat, amelyeket a helyszÃnen tanultak meg. EmlÃtettek miatt a CsengÅ‘ vers olyan közösségi foglalkozássá válik, amelyen a fÅ‘szerep a versé, a magyar nyelvé, de az is fontos, hogy a különbözÅ‘ csángó falvakból származó gyermekek együtt legyenek, és nem elhanyagolható az sem, hogy az alkalomból tanáraik is találkozhatnak.
