Azt már megszokhattuk, hogy ellenzékből szociáldemokrata atyánkfiai a legpopulistább szólamokhoz és eszközökhöz nyúlnak annak érdekében, hogy keresztbe tehessenek a kisebbségi kormánynak, s bár megbuktatni nem akarják igazán, hiszen a mandátum vége felé jár a kabinet, a választások előestéjén mégis jól jön néhány zaftos fenyegetőzés, nyilván, a népszerűség hajhászására s a jövendő voksok besöprése reményében. Ugyanezt teszi — más előjelekkel — a demokrata-liberális pártegyveleg is, s a ,,konzervatívok" sem jobbak a Deákné vásznánál. Külön ügy a nagyromániások háromfejű sárkánygyülekezete (Vadim—Funar—Bolcaş), mely az úgynevezett román—magyar kormányra szórja bűzös lángleheletét, szitkait és átkait. Közben kifogy a tagságából és helyi korifeusaiból.
A legpopulistább követelések a nyugdíjak vonatkozásában jelentkeznek: a kormányon lévő liberálisok és RMDSZ-esek a nyugdíjak év elejére ígért húszszázalékos emelését ugyan előrehozták, ami dicséretes igyekezet, mert húsz százalék ide vagy oda, a nyugdíjak még mindig nyomorúságosak Romániában, s nyakunkon az őszi drágulások-drágítások (gázár, élelmiszerárak, közköltségek, villany stb., stb.). Tehát méltányosnak nevezhető a siettetés, a baj csak az, hogy az is csak a választási propaganda része! A nyugdíj-fegyverrel majd minden politikai párt hadakozik a választások küszöbén-tájékán, aztán újabb három és fél esztendőkre teljesen megfeledkeznek a társadalom leginkább kiszolgáltatott szegmentumáról, hadd éljen meg, ahogyan tud... De szavazataikat jó beseperni, hiszen köztudott, hogy a nyugdíjasok a legszorgalmasabb és legfegyelmezettebb szavazók. Szocdemék mindjárt meg is nevezik a ,,forrást", állítván, hogy a költségvetésnek 500 millió eurós többlete van, s ennek fele is elég a korábbi nyugdíjemelésre. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem.
A ,,konzervatívok" immár háttérből ügyködő fővezére, Dan Voiculescu mester más ,,forrást" ötlött ki, megadóztatná (,,szolidaritási alap") a százezer eurónál több profitot termelő vállalkozásokat, s abból fedezné a nyugdíjak emelését. Egyetlen dolog nem akaródzik eszükbe jutni, hogy ezt az egész akciót kényelmesen le lehetne bonyolítani, ha az ,,erőszakszervek" volt tagjainak juttatásait végre-valahára fölülvizsgálnák, s kiegyenlítenék az ordító különbségeket az ötven-hatvan milliós szekusnyugdíjak és a pár milliócskán tengődő, de társadalmilag mindenkoron hasznosabb munkát végzett ,,dolgozó méhecskék" járulékai között.
