Azon ehető gombáink közé tartozik a lilatönkű pereszke (Lepista saeva vagy personata), melyek ismerete újabb keletű, habár késő ősszel, tél elején is fellelhetőek.
Kalapja barnás, lemezei világos bőrszínűek, tönkje vastag, ibolyáslila. Októbertől decemberig réteken, legelőkön növő gyakori faj. Sokszor tömegesen terem, boszorkánykörökben.
Népi nevei: gyémántpereszke (Szentgál, Bakony vidéke), kéklábú gomba (Felső-Szigetköz), kékszárú (csöpörke) (Szlavónia), lilagomba (Algyő, Szeged vidéke, a lila pereszkére is értik), lilalábú pereszke (Felső-Szigetköz), lila perecke (Martos, Kisalföld; Mátraszentimrén a lila pereszkére is értik), lilaszárú (Ormánság), lilaszárú pereszke (Felső-Szigetköz), őszi lasa (Csíkszentmárton), őszi pereszke, őszi szentgyörgygomba (három pereszkefajra is értik Bakonybélen), téntásszárú (Sepsiszentkirály).
2001-től, amióta gombavizsgálatot tartunk Sepsiszentgyörgyön, nyomon tudjuk követni népszerűségének növekedését. Eleinte nem ismerték, majd bizonyára főleg egyesületünk gombaismerőinek köszönhetően egyre többen kezdték szedni mifelénk, Háromszéken is. Emlékezetes, hogy miután egy pásztorral megismertettük, s következő alkalommal megint találkoztunk, már jelezte is nekünk, merre látott „téntásszárút”.
Az anyaországban árusítható gomba, nálunk is az lehetne, ha végre alkalmaznák is az általunk javasolt és 2006 februárjában elfogadott gombatörvényt.
Zsigmond Győző
