A szökőkút nem működött, a kövezetet rosszul rakták le, a világítás a szó szoros értelmében halvány volt, a zöldövezet sem úgy mutatott, ahogy kellett volna. Nyilván a költségek is módosultak közben, emiatt is csúszott a dolog, de a szökőkutat – télire – még megjavíttatta a cég, aztán eltűnt.

Az önkormányzat várt, várt, és várt. Közben a tér élte a maga életét. Első látásra még tetszetősnek is tűnt sok szintjével, többféle burkolatával, az új növényekkel, bár a nyolcvanas évek hangulatát nem tudta igazán levetkőzni. A keret – a múlt (?) rendszer óta változatlan külsejű tömbházak és a felső végében romladozó szakszervezeti művelődési ház – lehet az oka? Röviddel kiültetése után eltűnt a csavaros alakra nyírott – amúgy jó drága – tujafenyő, aztán a kétszínű, vörös és sárga szirmokkal pompázó rózsabokrok ritkultak meg. És egyre több járólap kezdett billegni, főleg a lépcsőkön. A fenti parkolóban a macskakő mozdult meg, és lassacskán az is párologni kezdett. A világítás éppenséggel működött, csak nemigen lehet világításnak nevezni azt a halvány fényt, ami csak ahhoz elég, hogy az ember elővegye a zseblámpáját, enélkül ugyanis csak botorkálni tud hazafelé. Van lámpa, ami odébb költözött, de ez sem segített semmit: végül ez a gyenge világítás is megszűnt, így a művelődési ház alkalmi – nem művelődési céllal érkező – látogatói teljes diszkréciónak örvendezhettek. Mások is jól érzik magukat, tavasztól őszig nagy a vidámság a felső részen, a kezdetben kitiltott kerékpározók is visszaszoktak. A bosszankodók tábora nagyobb, de hiába mérgelődnek, az nem hoz javulást.

Történt egyéb is, persze. Az elmúlt évek során a városháza többször felszólította a vállalkozót a szükséges javítások elvégzésére, perelt is, meg is nyerte, de amíg létre nem hozta saját útépítő cégét, nem volt, aki a meglazult vagy eltűnt köveket a helyükre kopogtassa. Az idén végre ez is megtörtént, a világítással azonban még senki nem ért rá foglalkozni. Illetve nemrég – a hűvös idő és a korai sötétedés beállta után – kijöttek néhányan terepszemlére, de a téren lakók útbaigazítására volt szükségük ahhoz, hogy megállapítsák, mi is a baj.

A baj az, hogy bár néhány lámpa azért kigyúlt a szakik (?) ügyködése nyomán, látni továbbra sem lehet e balszerencsés közterületen, a főtér közvetlen közelében. Kizárólag a Mihai Viteazul-szoborcsoport van rendesen megvilágítva, de ott senki sem jár, csak néhány ünnepséget tartanak előtte évenként, katonai parádéval, és általában délelőtt, azaz napvilág. Vajon az önkormányzatnak egy villanyszerelő céget is alapítania kell? Majd kiderül. Biztosnak az látszik, hogy ezen a télen is tapogatózva kell fel-le járni a lejtőn. A jó hír az, hogy most már erős fényű, dióméretű fejlámpákat is lehet kapni, ezekkel kényelmesebb a közlekedés, mint a kézben tartott telefonokkal.