Ez is bizonyíték arra, hogy új kormányunk és az elnök Románia minden polgárának érdekeit fogja képviselni nemzetiségtől függetlenül, hisz állítólag a vér vízzé nem válik. (Talán néha szenny­vízzé.) Iohannis most már teljes erejét arra fogja áldozni, hogy a jobbján ülő miniszterelnök Orbannal és kormányával megvalósítsa azt, amit mindig is akart: a virágzó és művelt, normális Romániát, amit az átkozott szociáldemokraták nem engedtek meg neki. De ez mától megváltozik, sőt, már tegnapelőttől meg is változott.

Rombolás helyett megkezdődik az építkezés. Mire lejár az elnök mandátuma, neki és nekünk is minden álmunk teljesül. Autópályák hálózzák be sűrűn az országot, hisz néhány huszárvágással átfúrhatják a Kárpátokat Sinaiától Brassóig, Pitești-től Nagyszebenig és Jászvásártól Marosvásárhelyig. Orban már megígérte, hogy segít a vidombáki repülőtér megvalósításában, így könnyebben tudunk mi is külföldre repülni. Az új vasúti menetrend szerint a mostaninak felére esnek a menetidők két helység között. Modernizálják az oktatást, amely legalább olyan színvonalú lesz, mit a finn. Többet nem fordul majd elő a Colectiv-tűzesethez hasonló katasztrófa. Vége lesz az emberrablásoknak. Kevesebb ortodox templom épül, de felgyorsul az iskolák és óvodák építésének üteme. Elkészülnek a rég beígért modern kórházak, amelyekben a fertőtlenítőszerek töménysége a normálisra emelkedik, és így lecsökken a kórházi fertőzések száma. Viszont a rovarirtó szerek hatóanyagának csökkentése által leesik az embermérgezéses haláleseteké.

A külföldön élő román állampolgárok nagy része is Iohannisba vetette bizalmát és rá szavazott. Ők abban reménykednek, hogy Románia Iohannis keze alatt virágozni fog, mint éjjel a tök, és mire néhányszor lehullnak a falevelek, mindenki hazajöhet. Így Románia lakossága négy-ötmillióval nagyobbra dagad, és nem lesz majd probléma a nyugdíjak kifizetése, mert ők mind-mind idehaza fognak dolgozni és adózni. Most még az európai szintekhez képest majd mindenben leghátul kullogunk, de ez megváltozik, és a kivándorlóból bevándorló országgá válunk. Magyarország felől kerítést építünk, hogy a nyugatról bevándorolni akaró németeket, angolokat, franciákat, olaszokat, spanyolokat megakadályozzuk ebben.

A választási kampányban Iohannis nem üzent a magyaroknak. A vasárnapi voksoláson viszont a magyarok üzentek Klaus Iohanisnak. (Jobban mondva Claudiu Iohanescunak). Mármint úgy, hogy nem mentek el szavazni. Ettől függetlenül Kelemen Hunor bizakodó. Kifejtette: reméli, hogy majd „… több tiszteletet kapnak az emberek, valamint a magyar közösség is nagyobb tiszteletben részesül”. A régi-új elnök mostani szavazatainkat látva kissé megdöbbenhetett, és ezért, de hálából azért is, hogy most öt éve nagy többségünk rá szavazott, megváltoztatja velünk szembeni viselkedését, hiszen az ország minden állampolgárának érdekét kell képviselnie. Így március 15-én vagy Sepsiszentgyörgyre, vagy Csíkszeredába jön együtt ünnepelni a magyarokkal. Ellátogat majd az úzvölgyi temetőbe, hogy lerója kegyeletét a különféle nemzetiségű hősi halottak előtt, és független igazságszolgáltatásunkat utasítja, hogy az felelősségre vonja a törvénytelenséget elkövetőket. Azt javasolja majd kormányának, hogy sürgősségi kormányrendelettel kötelezővé tegye a székely zászló használatát minden olyan helységben, ahol magyarok is élnek. Ahol különféle eseményeken eléneklik a román himnuszt, kötelezővé teszik a székely vagy legrosszabb esetben a magyar himnusz eljátszását is. A labdarúgó-mérkőzéseken tilos lesz a magyarok ellen ordibálni. Mikor a Románia–Svédország meccsen Alexander Isacot bőrszíne miatt inzultálták, akkor a bíró megkérdezte tőle, hogy lefújja-e a mérkőzést? Mostantól, amikor azt kezdik el kiabálni, hogy kifelé a magyarokkal az országból, Iohannis maga fog telefonálni a bírónak, hogy állítsa meg a mérkőzést.

Így hát cukor lesz majd az élet, csak szopni kell. (Bár mi már szoptunk eleget.)