MARTON JÁNOS, Barót. Tizenöt éve már, hogy az amerikai Summit unitárius gyülekezete mellénk állt, és olyan gondok megoldásában segített, amelyekről mások hallani sem akartak. Megértették helyzetünket, mindennapi küzdelmeinket, és beavatkoztak, támogatták Kiss Alpár fáradságos, közösségért végzett munkáját. Ugyanígy Spokane lakói Felsőrákos unitárius lelkésze révén hoztak leheletnyi boldogságot, és azt a tudatot, hogy ebben az eldugott faluban sincsenek magukra az emberek. Két kis székely közösség megjelent az unitáriusok világtérképén, és tengerentúli barátaink bizonyítják, hogy munkakedvelő, hagyománytisztelő, sokat tűrt, múltjára büszke népség vagyunk.
DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Településünk néhány gondját tenném szóvá. A helybelieket leginkább foglalkoztató egyik kérdés, hogy vajon mikor készül el az ülepítő, ha még a helyét sem jelölték ki. Mert a szennycsatornát már minden utcában kiépítették. Az ivóvizet csak a fürdő alsó részén vezették be, az Olt mellett elakadt, mert nem nézték meg a meglévő vezetékek terveit, és megrongálódtak. Jó lenne ezt mihamarabb kijavítani, ne járjunk úgy, mint a gátépítőkkel, akik két év után jöttek vissza a gát folytatására, és ezalatt az Olt, új medret akarván vágni magának, az ottani gazdák földjéből harapott ki. Vajon ki fizeti meg a kárukat? A legutóbbi vihar után a patak kiáradt, elöntötte a parkot, szállodát, ortodox templomot és egy udvart is, mert nem elég kitakarítani a medret, a híd alatt ki is kell mélyíteni, hogy ne duguljon el. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a sepsiszentgyörgyi fiatalok megtisztogatták az Oltot a szeméttől ― segíthettünk volna ebben mi, helybeliek is, mert mi is szemetelünk ―, de amikor az összegyűlt és zsákokba rakott hulladékot elszállították, egy szekérre való ott maradt, és senki nem viszi el, pedig az is megtehetné, akinek a földjén áll.
MÓJZI GABRIELLA, Kézdisárfalva. Szeretném megköszönni a magam és a csoport nevében Boldizsár Bélának azt a gyönyörű kirándulást, amelyet a Balaton―Róma―Vatikán―Velence―Wörthi-tó útvonalon szervezett, és amelyen kimondhatatlanul jól éreztük magunkat. Sok szép, csodálatos és tanulságos dolgot láttunk, amilyeneket eddig még csak álmunkban sem.
N. N., Sepsiszentgyörgy. A megyehatárok sokat vitatott kitáblázása kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy a magam részéről fölösleges cifraságnak tartom a legszebb kaput vagy szobrot is ― amíg ilyenek az útjaink, elég annyit felírni, hogy vigyázat, ez már Székelyföld, lassítson, aki ide belépni kényszerül. A különféle rangú helyi, megyei és országos potentátok is jobban tennék, ha az utak járhatóvá tételén dolgoznának, mert választóik nem járnak közpénzből vett és karbantartott autóval, és útminőségben ugyancsak kiáltó az ellentét szűkebb hazánk és az ország más, szintén elmaradottnak számító vidékei között is.
GÁL ÁGOTA, Sepsiszentgyörgy. 16-án reggeltől késő délutánig ilyen színű víz folyt a csapból a Jövő utcában. Természetesen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül...
