Révbe csak türelem árán lehet jutni, azaz ki kell várni az idők múlását. Ha falvakról beszélünk, ez annyit jelent, hogy be kell várni a régi pályázatok befutását, de gyakran azt is, hogy tovább kell dolgozni azon is, amiről már azt hinnénk, hogy elveszett álom, zsákutcába jutott tervezés. Igaz ez az állítás az alvidéki községközpontra, de még hangsúlyozottabban a hozzá tartozó Kökösbácstelekre is, mert a sorozatos árvizek, az ismétlődő káresetek miatt a zömében román nemzetiségűek által lakott település nevét már a fővárosi hatalmasok is ismerik, s miként azt Silviu Tăraș megbízott polgármester elmondta: nem volt olyan magas bukaresti fórum, tévéstáb, amely meg ne látogatta volna őket, nem is egy alkalommal, s a látogatók közül nem maradt ki Dăncilă volt miniszterelnök asszony sem.
Nem hiába jártak itt
Ezt mondja a községvezető. Soha nem tapasztalt gyorsasággal intézkedtek. Nem a szociáldemokraták dicsérete, de amikor a kivitelező letette a számlát, napok alatt utalhattuk a pénzt. Befejezés előtt áll Kökösbácstelek hosszú főutcájának aszfaltozása, miközben a községközpontban az ivóvízvezeték lefektetése tíz évbe került. Hibái azonban vannak a bácsteleki aszfaltozásnak. A tervező kevesebb bejárati híd építését vette tervbe, mint ahányra szükség lett volna a valóságban. Ezeket nekünk kell kiviteleznünk önerőből, de kaptunk támogatást a megyei tanácstól. Bár most objektív okok miatt tényleg sötétben van a falu, a kiégett-megfáradt utcai villanyégőket gyors ütemben cserélik energiatakarékos égőkre, arról nem is beszélve, hogy a tavalyi iskolakezdésre emberfeletti erővel sikerült rendbetenni a falucska I–VIII. osztályos iskolájának épületét is.
Eredményeket várnak a kökösiek
Nemcsak Kökösbácstelek helyzete borzolta a helyi kedélyeket – derült ki a polgármesterrel folytatott beszélgetésünkből, mert hiába hitték, hogy révbe értek, Kökösben is nagyon furcsa módon alakult az infrastruktúra helyzete.
Járda épül a bácsteleki aszfalt szélén
– Az ivóvízhálózat kiépítését például 2008-ban kezdtük el. De hiába vettük át 2018-ban, még ma sem tudunk vizet szolgáltatni, mert nem kaptunk egy olyan kompetens céget, amely átvenné a hálózat működtetését. Tagja vagyunk az Aquacovnak, de a működtetést a Goscom regionális szolgáltatónak kellene átvennie. A két cég egy februári egyeztető gyűlésen tavaszra ígérte a kökösi hálózat átvételét, ezt azonban máig sem sikerült megejteni. Munkaerőhiányra hivatkoznak az építőcégek, pedig tudjuk, hogy a rendszer optimális működtetéséhez szükségük lenne a mi nagy befogadóképességű tartályunkra is. Kampányolunk sok-sok családnál, felkértük őket, hogy készüljenek fel az ivóvíznek a saját lakásukba való, nem is olyan olcsó beköttetésére, hogy minél egyszerűbben és minél gyorsabban megtörténhessen az egész rendszer átadása a működtetőnek.
– S a községközpont csatornarendszerének kiépítése milyen szakaszban van?
– Kaptunk támogatást állami alapokból. A napokban írjuk alá a kivitelezési szerződést a Tricomserv céggel, a 13 millió lejes beruházás három szakaszban történik majd: elsőként lefektetik a fővezetéket a Prázsmárra tervezett központi derítőállomáshoz, ezt a kivitelező szerint az év hátra levő részében meg is lehetne oldani. A második szakasz a kökösi lakások rácsatlakoztatása lenne, ami hosszabb időt igényel, ehhez fel kell törni a jó állapotban lévő aszfaltot. Jön újra a sár és a por, de nincs más megoldás. A munkálatok harmadik szakasza Bácstelekre vonatkozik, ahol folytatni kellene a mellékutcák aszfaltozását. Bácsteleken furcsán alakult a helyzet, mert még nincsen lefektetve az ivóvíz fővezetéke, éppen ezért olyan terv készül, amely szerint egyszerre dolgoznak majd az ivóvízvezetékek és a szennyvízcsatornák lefektetésén. Magától érthető itt is, hogy a főút aszfaltrétegét részben fel kell törni majd.
Tăraș Silviu megbízott polgármester
Volt már arról szó régebb is, hogy a nem megfelelő technológia miatt olyan volt a közvilágítás Kökösben, hogy a kiégőfélben levő égők zavaró villogással, repdeső diszkófénnyel működtek. Emiatt sokan panaszkodtak. Mi pályáztunk a két település közvilágításának a korszerűsítésére, nagyon reméljük, hogy a kormányváltás nem befolyásolja és segítenek, mert a villanyvállalat megígérte, hogy korszerűsíti a hálózatot, modern égőket szerel. Fontos lenne, mert Bácstelek jelenleg is sötétben van.
A Gábor Áronról elnevezett iskola
A tanoda tantestülete és tanulóközössége is reméli, hogy valamelyest megújul az intézmény régi épülete. Megtudtuk, hogy pályázatot nyertek a teljes felújításra, de az első közbeszerzésen egyetlen alkalmas cég sem jelentkezett.
– Mostanság pozitív visszajelzéseket kaptam cégektől – nyilatkozta a polgármester –, leghamarabb november 29-ig kiderül, kerül-e jelentkező, s ha igen, még ebben az esztendőben aláírhatjuk a kivitelezési szerződést. Bővíteni kell az épületet egy sportteremmel, lelátókkal, központi fűtéssel olyan módon, hogy megkaphassa az iskola a működési engedélyt.
Akik a sporttermet várják, óra Szabó Enikő igazgatóval
Szociális kérdésekről is beszélt a községvezető, aki épp Dobollópatakra igyekezett, hiszen a falu fölött emelkedő Piliske-hegy oldalában van a kökösi községi erdő, ahonnan üzemterv szerinti vágásból fát szándékoznak osztani a lakosság rászoruló részének. Hosszú szünet után tavaly 500 métert osztottak, s idénre is lesz fa, bár sajnos kevesebb. Az önkormányzat kidolgozott egy pontrendszert, melynek alapján fát juttatnak – jutányos áron – a nagyon rászorulóknak.
Megmenekül a Serester-féle műemlék zsellérház
Évek óta szándékában volt, de valamiképp soha nem sikerült megmentenie a Serester-féle romos zsellérházat a községvezetésnek. Készíttettek tervet, és türelemmel, kapcsolatépítéssel, leleményességgel Barta Alpárnak, a helybeli unitárius egyházközség fiatal és agilis lelkészének sikerült kimozdítani a holtpontról az ügyet. Őtőle érdeklődtünk, bár tudtuk, hogy ebben az évben fejezték be a műemlék kökösi freskós unitárius templom teljes felújítását, restaurálását, hogy mégis mi volt az indítéka annak, hogy a keblitanács ismét felvállalt egy sok gondot okozó munkát?
– A kökösi Serester család egyik ága unitárius vallású volt – mondta a lelkész, sőt egy ideig ők voltak egyházközségünk patrónusai, templomunk közelében áll családi sírboltjuk is, ide temetkeztek. Szerencsére Magyarországon élnek még a család leszármazottjai. Ők vették fel velünk a kapcsolatot, mert hajlandóak voltak egyházközségünknek adományozni azt a telket, amelyen a stílusjegyei miatt B kategóriás műemlékké nyilvánított romos épület áll. Falai repedezettek, beázik. Mivel tulajdonjoga tisztázatlan volt, állaga egyre romlott.
Barta Alpár lelkész mutatja a zsellérházat
A lelkész és a polgármester, aki történész diplomával is rendelkezik, elmondta, hogy az épületet dél-háromszéki tájházzá szándékoznának átalakítani, amelyben helyet kapna egy Gábor Áron-emlékszoba, egy másik helyiségben pedig Kökös közismert képzőművészeivel – néhai Plugor Sándor, Deák Ferenc és a ma is élő és alkotó Petrovits István munkáival – ismerkedhetnek meg a vidékre érkező turisták. A lelkész elmondta, egy olyan közösségi tér kialakítását tervezik, amely nemcsak múzeumlátogatásokra lenne alkalmas, hanem más jellegű, a vidékre-tájba illő és alkalmas rangos rendezvények – könyvbemutatók, időszakos kiállítások stb. – megszervezésére is. Az eklézsia egyelőre csak egy állagmegóvási dokumentációval rendelkezik. Az épület restaurálása és felújítása meghaladja a mindössze 195 lelket számláló unitárius gyülekezet anyagi lehetőségeit, pályázat útján azonban már egy szép összeggel segítette az egyházközséget Kovászna Megye Tanácsa, amiből új tetőt lehet építeni. A tulajdonos egyházközség jövőben újabb pályázatokban bízva tervez és álmodik, hiszen az igen szépnek és hasznosnak is mutatkozó egység létrehozása a helyi önkormányzatnak és a művelődési intézményeknek is érdeke.
