Három égető vereséget szenvedett el idén a Szociáldemokrata Párt: elveszítette az EP-választásokat és vele együtt a népszavazást, vagyis annak a lehetőségét, hogy politikusai a maguk igényei szerint faragják tovább az igazságszolgáltatási rendszert, aztán elvesztette a kormányzást, majd az elnökválasztást is. Súlyos csapások ezek, de nem végzetesek, és az SZDP nem is adta fel a küzdelmet.
Olyan pártról van szó, amely 30 évi eredeti demokráciából több mint húsz évig volt hatalmon, és biztosan nem fog elegánsan visszavonulni. Pillanatnyilag ugyan alacsony az ázsiója, de súlyos hiba lenne azt hinni, hogy teljesen földbe van döngölve: az Európai Parlamentben kétszer ennyi román szociáldemokrata sem osztott vagy szorzott (példa rá a kilencévi brüsszeli tartózkodás után is ismeretlen Viorica Dăncilă), ahhoz is hozzászokhattak 15 év alatt, hogy az államfő nem a saját emberük, a Ponta-kormány bukása utáni egy év álellenzékiség (hisz parlamenti többségük mindvégig megvolt) pedig jól is fogott a 2016-os választásokon. Nem volt olyan rég, emlékezhetnek rá, különösen, hogy a körülmények is hasonlóak. A törvényhozásban még mindig 45 százalékkal bírnak, és ezt feltornázhatják 50 százalékra, mert a párt tékozló fia, Victor Ponta már több jelét is adta visszatérési hajlandóságának (sok párttársa meg is tette ezt a lépést), és Călin Popescu-Tăriceanu zsebpártjából is többen szivárognak bal felé, mint a liberálisokhoz, ahonnan kiváltak. Vesztessel ugyan nemigen akar szövetkezni senki, de a kisebb politikai alakulatok a jobboldali Orban–Barna–Cioloş hármas által sürgetett előrehozott választásokért sem lelkesednek, a parlamentben tehát időt nyerhet az SZDP, rendezheti sorait és összeszedheti magát.
De van más erős pillér is, amelyre támaszkodni tud: 29 megyeitanács-elnökkel és 1677 polgármesterrel rendelkezik (41-ből, illetve 3180-ból), azok számát pedig, akik a különböző állami intézményekben és közhivatalokban juttatott tisztséghez – nem csupán az igazgatókról van szó –, megbecsülni sem lehet. Ez a gárda nem húzott nagyon sem májusban, sem novemberben, de saját székeinek megtartásáért biztosan többet fog fáradozni. Ehhez jobb élvonalra van szüksége a meglévő helyett, amely gödörbe vitte a pártot. Vagy inkább egy gyors arculatfrissítésre, mélyreható változást ugyanis aligha akar az a társaság, amely teljes birodalmát a köz javain való élősködésre építette. És még reménykedhet is a helyi hatalom (legalábbis részleges) megtartásában. Az önkormányzati választásokon ugyanis a diaszpóra nem vehet részt, az ingatag parlamenti alapokon álló Orban-kormány ellenben követhet el hibákat. Ezekre az SZDP akkor is kíméletlenül le fog csapni, ha nem a mostani kormány hibázik majd, hanem a Dragnea-korszak által hátrahagyott időzített bombák robbannak majd fel. A kommunista utódpárt gátlástalansága az elmúlt három évben zavartalanul kibontakozott, s bár most nem osztogathat sem pénzt, sem zsíros állást, semmilyen eszköztől nem fog visszariadni, hogy ismét kezébe vehesse a gyeplőt. A következő választások tétje óriási, az igazi kampány pedig most kezdődik.