Elég kevesen ismerik Háromszéken (kivéve Felső-Háromszéket) a máshol oly népszerű rizikét (Lactarius deliciosus stb.). Sokfelé csak újabban szedik, eszik, például a Bakony vidékén.
Tudunk róla, hogy Csíkban, Gyergyóban a XIX. század elején más volt a helyzet. Íme, mit ír a Cziráky-féle felmérés arról, hogy mit szedett akkor a székely: Szentgyörgy-, keserű-, fenyőalja-, pisztiric-, lasa-, szarvasgombák, de mű azokkal nem szoktunk kereskedni, s annálfogva pénzt se tudunk azokból keresni. (Várdotfalva, Felcsík)
Van azért tudomásunk róla, hogy máshol szerepel az árusított gombák közt. Például a Csermosnya völgyében: Szomolnokra vitték eladni a barkaiak pénzért vagy cserébe (liszt, kávé, cukor).
Hol a legnépszerűbb a rizike? A magyar néprajzi tájegységek közül valószínűleg Csíkban és Moldvában. Erre tartják legtöbben kedvencnek a rizikét. Legjobban szeretem a riskót s a gyébét. (Gorzafalva, G. V.) A fenyőalja a legfinomabb gomba. (Csíkborzsova, G. M.) Azért Felső-Háromszék és Medvesalja sem marad le nagyon kedveltségét illetően. Felső-Háromszékről adatolt a legtöbb népi neve, a medvesaljiak azt mondják, hogy fenyőgomba (Lactarius deliciosus), nagyon szedik, a disznónak is adják.
A továbbiakban vegyük sorra az ismertebb és kevésbé ismert rizikéket.
A fehér fenyőalja névvel csak Székelyföldön (Felcsíkban) jelölnek gombafajt. Ez esetben a nyírfaszőrgombáról (Lactarius torminosus) van szó. Sehol máshol a magyar nyelvterületen nem találkoztunk eddig azzal, amiről Pusztinán szereztünk tudomást: A riskót, szőrös riskót (Lactarius torminosus) teszik el télire. (B. I.)
Zsigmond Győző
