Életének utóbbi húsz évében valamilyen módon közösségfejlesztéssel foglalkozott. Akkor is, amikor létrehozta a kisbaconi közbirtokosságot, amikor Illyefalván farmvezetőként állattenyésztő egyesületet alapított, majd annak megyei szervezetét vezette, később ugyancsak Illyefalván polgármesterséget vállalt, akkor is, amikor választott tisztségéről lemondott csak azért, hogy a nyolc Sepsiszentgyörgy környéki település alkotta kistérségi egyesület igazgatását vállalja, és akkor is, amikor több tucatnyi székelyföldi önkormányzat számára pályázatok megírását, majd azok lebonyolítását végzi.

Bár sejti, lesznek néhányan, akik közéleti szerepvállalása miatt támadni fogják, kész a kifogásokat megválaszolni és a maga számára kijelölt utat végigjárni. Biztosan felróják majd, hogy Illyefalván nem fejezte be mandátumát, és igen, rá lehet kérdezni, mi a garancia arra, hogy egy esetleges ajánlat miatt nem fog-e ismét lemondani. A válasza az, hogy akkor sem a feladat elől szaladt el, hanem ellenkezőleg: nagyobb felelősséget vett volna magára. „A PHARE-nál sikeresen szereplő pályázat segítségével a Sepsi régió identitásának és önállóságának az alapjait próbáltuk volna lerakni úgy, hogy az idővel az egész Székelyföldre kiterjeszthető modellé válhasson. A kistérség mellett nyolc községnek és a városnak is elkészítettük a fejlesztési stratégiáját. Mivel a feladat komolysága és összetettsége egész embert kívánt, lemondtam választott tisztségemről” – mondotta Benedek-Huszár János. Nem rajta múlt, hogy a csatlakozás után lehetetlenné vált a falu-város együttműködésen alapuló fejlesztési projektek megvalósítása, épp az uniós támogatási szabályok merevsége miatt.

Arra is fel van készülve, hogy az ellenjelöltek az orra alá dörzsölik: kisbaconi létére miért Baróton akar polgármester lenni? Úgy véli, ez lényegtelen, mert erdővidékiként mindenkinek éppen úgy bölöninek, vargyasinak, kisbaconinak vagy éppen barótinak szabad magát éreznie, itt Erdővidék közös jövője a tét. „Státusa folytán Barótnak kell Erdővidéknek utat mutatnia, mozdonyként elöl haladnia, legyen szó gazdaságról, művelődésről vagy oktatásról. Csakhogy Barót már másfél évtizede képtelen ellátni ezt a feladatát, és fokozatosan lejtmenetbe, lépéshátrányba került még az erdővidéki községekhez képest is. A polgármesteri tapasztalatszerzés után az elmúlt bő tíz évben pályázatok tucatjait menedzseltem le – az uniós pályázatok révén közel 35 millió euró értékben, a kormányzati programokban százmillió euró körüli összeget szereztem székelyföldi önkormányzatok számára, és közbeszerzések százait vezettem le a két székely megyében –, amelyek révén iskolák és közintézmények újultak meg, közműhálózatok épültek ki, utak és hidak épültek és épülnek. Ezt a szakmai tapasztalatomat kész vagyok a köz, ez esetben Erdővidék központjának a szolgálatába állítani” – jelentette ki.

Benedek-Huszár János szerint Baróton a legsürgősebb tennivaló az, hogy befejeződjön a városi infrastruktúra kiépítése és ezzel párhuzamosan elkezdődjön a falvak infrastruktúrájának kiépítése. Fontos ez azért is – véli –, mert ezek elhanyagoltsága miatt meglehetősen sokan érzik úgy, hogy nem érdemes itt élni, jobb, ha Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Székelyudvarhelyen vagy éppen külföldön keresik boldogulásukat.

Ezért a legfontosabb a kedvezőtlen alaphangulat javítása – minden lépésnek azt kell szolgálnia, hogy visszakapaszkodhassunk oda, hogy újra azt higgyük, itt érdemes élni.

Ehhez a városházának hiteles és átlátható önkormányzati menedzsmenttel kell igazolnia azt, hogy el tudja látni működési és fejlesztési feladatait, és meg kell teremtenie mindazokat a feltételeket, amelyeket a 21. században születettek igényelnek.

A nagyobb horderejű beruházásokat a város saját jövedelméből nem tudja megvalósítani, ezért kiemelten fontos, hogy pályázati forrásokat tudjon szerezni. „Barót következő polgármesterére különösen fontos feladat hárul: fel kell készítenie a várost arra, hogy sikeresen ki tudja használni az Európai Unió hamarosan induló új költségvetési ciklusa által kínált lehetőségeket. Az új források megszerzése tervezést igényel, szaktanulmányok időben való elkészítését jelenti annak érdekében, hogy az első adandó alkalommal be lehessen nyújtani a pályázatokat. Gyors reagálású csapatként operatívan kell lépnünk, mihelyst tiszták a feltételek. Én épp ezzel foglalkozom Székelyföld minden sarkában, ehhez értek a legjobban” – válaszolta felvetésünkre.

Kiemelt figyelmet követelő kérdésnek tartja még a várost és a kistérséget kiszolgáló intézmények – az iskolák, a kórház és a művelődési élet tereinek – fejlesztését. Bár nem tartozik a városháza elsődleges feladatai közé, szükségesnek véli, hogy hozzájáruljon a térség gazdasági életének fellendítéséhez. Kezdeményeznie kell a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének közösségi megszervezését és a turizmus régiószintű információs hálózatának a kidolgozását. „Hogy a munkának eredménye legyen, nem egy, hanem két mandátumra tervezek: az elsőben pályázatokat írunk, terveket készítünk és közbeszerzéseket bonyolítunk le, építeni a másodikban fogunk. Megvalósíthatónak tartom, hogy elérjük: Bodostól Bibarcfalván és Baróton át Felsőrákosig, Köpecig és Miklósvárig minden egyes utca minden lakásához eljusson a víz- és szennyvízvezeték, a korszerű aszfaltút és a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő közvilágítás úgy, hogy ezzel párhuzamosan vonzóvá építjük ki az oktatás fizikai adottságait, biztonságossá az egészségügyi ellátást és olyan változatossá a kulturális kínálatot, hogy mindannyian választ találjunk igényeinkre. Bízom benne, hogy mindegyik politikai tényezővel meg tudok egyezni három dologban: Erdővidék megérdemli, hogy újra felemelkedjen, alkalmas vagyok ennek a megszervezésére és irányítására, és hogy ebben az együttműködésben végzendő munkában mindannyian egyként támogassanak” – jelentette ki Benedek-Huszár János.