Azt is megígérte vadonatúj miniszterelnökünk, Ludovic Orban, hogy időben kifizetik a nyugdíjakat és béreket is, kivéve azokét, akik a hátsó bejáraton, protekciós alapon vagy szociáldemokrata pártkönyvvel jutottak be a közintézményekbe. Reméljük, hogy az új alkalmazottak (bár szintén pártkönyvvel, de liberálissal) a főbejáraton mehetnek be, és ők már megkaphatják járandóságukat. (Biztos lesz, aki a régit most liberálisabbra cseréli.) A nyugdíjak kifizetése sajnos elég nagy érvágást jelent az államkasszának, hisz nyugdíjból 5,18 millióan élnek. Örvendetes viszont, hogy számuk a második évnegyedben az elsőhöz képest 21 ezerrel csökkent. Korábban a parlamenti pártok politikai színezettől függetlenül megszavaztak egy költségvetésbe helyezett nyugdíjbombát, amely szerint jövő év szeptemberétől a nyugdíjpont 1265 lejről 1775-re nő, ami óriási pénz-, vagyis vérveszteséget okoz az államkasszának, és így annak hiánya jóval nagyobbra nőhet, mint a megengedettnek számító 3 százalék.

Új kormányunk nem mondhatja (eddig mondta), hogy nem lehet csak úgy emelgetni a fizetéseket és nyugdíjakat, mert nincs pénz rá, mert az rosszul venné ki magát a jövő évi parlamenti választások előtt, és némi népszerűség- és szavazatvesztéshez is vezetne. És a választásokat, ugyebár, mindenáron meg kell nyerni. Majd esetleg némi kölcsönöket is felvehetnek, ahogy elődeik is tették, és amit Orbanék nagyon bíráltak.

Egy vigasza viszont lehet az új kormánynak, mégpedig az, hogy Romániában nem növekszik a várható élettartam, és lehet, hogy új vezéreinknek sem lesz érdeke, hogy növekedjen. Minek? Hiszen ha nő, akkor több embernek kell nyugdíjat fizetni. Nálunk 2018-ban 71,6 év volt a születéskor várható élettartam egy élve született fiú­gyermek és 79 év egy lánygyermek esetében. A romániai polgárok, bár öt évvel kevesebbet élnek, mint az európai átlag, sokan közülük ráadásul rosszul, és ha rossz körülmények között tengődik valaki, akkor az élet hosszabbnak tűnhet. Ha viszont jól, akkor úgy tűnik, hogy repül az idő. A leghosszabb életűek az emberek Spanyol- és Olaszországban, állítólag a mediterrán éghajlat és életforma miatt. Majd, ha végleg győz a klímaváltozás, és ráállunk a halevészetre, akkor nálunk is úgy lesz. Addig a román állampolgár, ha sokat akar élni, kivándorol Olasz- vagy Spanyolhonba.

Idehaza nem nagyon izgat senkit, hogy Románia a legkevesebbet fordít egészségügyi kiadásokra. (Például utolsók vagyunk az EU-ban a nemzeti össztermék alig 5 százalékával.) Aztán, ha emelkedik is ez az összeg, az legjobb esetben az egészségügyben dolgozók fizetésére megy el. A leggyakoribb betegségek, amelyek megszabadítják az államot a nyugdíjkifizetésektől: a szívproblémák, a tüdőrák, az agy-érrendszeri betegségek, az alkohol által okozott nyavalyák és a vastagbélrák. De van még számtalan más lehetőség arra, hogy az ember időnap előtt eltávozzon az ország pénzpusztítóinak köréből, pontosan az állam gondoskodásnak következtében. Most történt, hogy Szamosújváron (amely város, és van két mentője) egy óra szükségeltetett ahhoz, hogy egy mentő kiérjen (mert Kolozsvárról kellett mennie) egy szívinfarktust szenvedett 74 éves emberhez. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy egy olyan kis faluba kiérjen, amely távolabb esik, mint ötven kilo­méter?

Temesváron egy négyemeletes tömbházban olyan patkányirtást végeztek, amelyhez az irtócég tulajdonosa a feketepiacról feketén vásárolta a rágcsálóirtáshoz szükséges anyagot, aminek gyászos következményei lettek: 28-an kórházba kerültek és hárman meghaltak. A cégtulajdonost most letartóztatták.

Akiknek tevékenysége miatt nem kimutatható módon szenderülnek jobblétre időnap előtt az emberek, azok viszont szabadon futkározhatnak.