A Gazdakör múlt heti kiadásában beszámoltunk a Tokajban megtartott, XVIII. Földész-fórumról, melyet a Keleti Kapu Ökötermesztők Egyesülete, az illyefalvi LAM Alapítvány és az AgroSIC Közösségek Közötti Társulás szervezett. A háromszéki szervezők jóvoltából közel húszfős, székelyföldi gazdákból, kézműves élelmiszertermékeket előállító manufaktúrák képviselőiből álló küldöttség is részt vehetett a fórum munkálatain. Köztük olyanok, akik most ismerkednek az „egészségbarát” élelmiszertermékek, ezek alapanyagainak előállítási követelményeivel, de olyanok is, akik évek óta folytatják a termelést, elismertek a bio- és egészségbarát termékek előállítása terén, munkásságukkal, kitartásukkal követendő példaképpé váltak. Az alábbiakban bemutatunk néhányat.
A fórumon a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete falugazdász hálózatának képviseletében jelen volt Ladó Hunor kertészmérnök is, aki rövid előadásban ismertette a székelyföldi mezőgazdaság pillanatnyi keresztmetszetét, hangsúlyosan kitérve az öko- és biotermesztés, a kézműves élelmiszertermékek előállításának helyzetére is.
„Székelyföldön a biogazdálkodásnak úgymond abszolút hagyománya van, ugyanis a modern vegyszeres gazdálkodás a gazdasági elmaradottság miatt még nagyon csekély felületen folyik. Nagyon sokan gondoljuk azt, hogy ez lehet az egyetlen jövőbe mutató kitörési pont a Székelyföldön gazdálkodni vágyók számára. Az tény, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termények és termékek könnyebben és jobb áron értékesíthetők, a területalapú és más támogatások jóval magasabbak. Nagyon fontos, hogy akik belevágnak ebbe a termelési formába, általában pozitív jövőorientációjú emberek, így a vidékfejlesztés kulcsszereplői lehetnek, mintát szolgáltatnak a megszokások vezérelte többség számára. Aki úgy gondolja, hogy az ökológiai gazdálkodás egy maradi termelési forma, az nagyon téved. Ugyanis pontosan ez az a gazdálkodási forma, ami a legmodernebb és legnagyobb tudást igényli” – fogalmazott Ladó Hunor.
Városlakóból lett kézműves termelő
Mózes Enikő a Székelyudvarhely közeli Kénosból érkezett a fórumra. „Kicsi, de igazi falu, 134 lakossal, ahol mindenki termelő, kevesen járnak be a városba dolgozni” – emelte ki bemutatkozójában. Tíz évvel ezelőtt még székelyudvarhelyi lakosok voltak, de vállalták, hogy Kénosba költözzenek, és igazi falusi életet éljenek – elevenítette fel gazdálkodói, termelői múltjának kezdetét. Férje most állattartó gazda, „egész kis állatkertjük van”, bivalyokkal, kecskékkel, juhokkal tehenekkel. Enikő a maga során a feldolgozó szerepét vállalta. A gazdaságban megtermelt többféle tej feldolgozása mellett lekvárokat, szörpöket készít. Nagy segítsége nincs, „én és a Fennvaló” – fogalmazott –, de nagyon szereti, amit csinál. Az általa készített termékek skálája igen széles, volt olyan vásár, ahol közel százféle kézműves terméket tudott az asztalra rakni.
„Nem ebben a környezetben nőttem fel, városi lány voltam, de igyekeztem megtanulni a sajtkészítést” – vallott önmagáról. Az egyik falusi karácsonykor a megszokott ajándék helyett egy bivalyt kapott ajándékba. „Nagyon haragudtam rá, de aztán megszületett a bivalybocs, tejünk lett. Férjem mindenkivel megkóstoltatta ezt a tejet”, aztán segítséget kaptak, hogy megtanulhassák, hogyan készülnek a sajtok. Mostanra tapasztalatra tett szert. Vajat, joghurtot, friss, érlelt, penészes sajtokat készít. Most már ebből élnek. A fiuk agrármérnöki végzettséggel rendelkezik, de tavalytól ő is a feldolgozásban vállalkozik, gyümölcsprést működtet, natúr gyümölcsleveket, egészséges termékeket készít – mutatta be családja termelői tevékenységét Mózes Enikő.
Példaképek Háromszéken
Kovács Zsigmond és családja Kézdiszászfaluban működtet frissen beindított savanyítóüzemet – a fórumon elhangzott bemutatkozója a követendő példák sorát gazdagítja. Családja fő tevékenysége a csemegekukorica termesztése – korábban zöldséggel is foglalkoztak –, több mint harminc hektárt foglal el ez a kultúra. A termés nyolcvan százalékát friss állapotban a román tengerparton, húsz százalékát pedig fagyasztva értékesítik. Terveik szerint jövőtől előfőzött, vákuumcsomagolt csemegekukoricát is kínálnak a vásárlóknak.
A zöldségfeldolgozóban a nagymama receptjei szerint, az igazi erdélyi ízeket megtartva és környékbeli termelők zöldségére alapozva készülnek a savanyított termékek, zakuszkák. Ezt felesége működteti másodállásban, főállásban az egészségügyben dolgozik. Jelenleg két nagy kolozsvári panzió, valamint két háromszéki vendéglő a fő megrendelőjük. A továbbiakban sem szeretnék piacon értékesíteni termékeiket, céljuk az, hogy a környékbeli családoknak biztosíthassák a szükséges savanyúságot, lényegében, hogy innen vásárolt termékekkel legyenek tele a kamrák, ezzel is segítve a zsúfolt programú, sokszor több munkahelyen is dolgozó háziasszonyok munkáját – vázolta családja tevékenységét Kovács Zsigmond. „A csemegekukorica piaca egyre nő, a kereslet függvényében évente növeljük a területet. A zöldségfeldolgozóban is van egy szikra, úgy néz ki, nagy a kereslet a hagyományos termékek tekintetében” – vázolta a piaci lehetőségeket.
Jákó Tibor, a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület megbízott elnöke saját szarvasmarhafarmját mutatta be. Negyven tejhasznú pirostarka, ugyanennyi húshasznú Angus szarvasmarhát tart farmján, ötven hektár területet művel meg. Felesége saját tejcsarnokot működtet, a szarvasmarhák és a csarnok adják a család megélhetését.
Az általa vezetett egyesületben 640 farm érdekelt, itt összesen 13 200, hivatalos tejtermelési ellenőrzésben lévő szarvasmarha található. Hamarosan egy tejfeldolgozó szövetkezetben lesz részvényes az egyesület – számolt be Jákó Tibor. Gondot okoz viszont a vágásra szánt élő állatok értékesítése, Botoșani-ban, Szeben megyében vannak ugyan felvásárolók, de ezek mindent kihasználnak, hogy minél kisebb árat fizessenek az állatokért – mutatott rá a visszásságra az elnök. Tudomása szerint Háromszéken pályázati támogatással építenek vágóhidat, ez megoldást hozhat a jelenlegi visszás, a gazdákra nézve hátrányos helyzetre – magyarázta.
