Latin neve: Lactarius deliciosus. Kalapja narancsvörös, narancssárga, sérülésre zöldesen foltosodó. Felülete körkörösen zónázott, csupasz. Húsa narancsos színű, megvágva narancsszínű tejnedvet ereszt, ami idővel megzöldül. Kéttűs fenyők alatt növő, ehető gombafaj.
Greschik Viktor azt írja az ízletes rizikéről, hogy „Szepességben a legismeretesebb”, „télire salátakonzervek készítésére vagy besózva igen használatos gomba”. És „lehet vastag s húsos vagy vékony kék, mely zöldbe megy át”, „mint az ugorkát, ecettel besavanyítják s főtt marhahúshoz eszik”. Figyelmeztet Greschik a mérges szőrgombával való összetéveszthetőségére is.
Népi nevei: búrfagomba (Nógrád), fenyalja (Gyergyó), fenyőalj(a) (Csík, Gyergyó, Háromszék, Kászon), feny(ő)alla (Őrség, Muravidék, Zala), fenyőalja (Barcaság, Szászföld), fenyőaljú (Barcaság), fenyőgomba (Kiskunság, Kishont, Sepsiszék, Udvarhelyszék), fenyőriskó (Bahána, Moldva), őszike, őzikegomba (Gelence, Orbaiszék), paprencs (Lészped, Moldva), róuzsagomba (Sepsikőröspatak, Háromszék), riskó(gomba) (Gyimes, Felső-Háromszék, Moldva), rizike (Baranya, Veszprém, Barkóság, Zemplén, Gömör, Mátra vidéke), sinórgomba (Klézse, Moldva), téli riskó (Kézdiszék), vérajjagomba (Orbaiszék), vérejáró (Orbaiszék), vérgomba (Orbaiszék), vérikegomba (Orbaiszék).
Felhasználására a magyar népi konyhában ízelítőként adok közre a terepmunka során lejegyzett recepteket. Megjegyzem, hogy ezek többnyire az ízletes és a lucfenyvesi rizikére vonatkoznak.
A legfinomabb gomba, elsősorban savanyúságnak eltéve. Megfőzöm a gombát, gyenge ecetes levet, sót, olajat teszek rá. A lét utánatöltöm mindig, a tetejére teszek két szálkát, s jól lenyomom. (G. M., Csíkborzsova)
Tesszük e’ savanyúságnak. Meglobasszuk, az üvegbe cukros-ecetes vizet öntünk rá, lekötjük, gőzöljük. (U. I. A., Csíkszentmihály)
Sóba is szoktam eltenni galambgombát, fiatal rókagombát, fenyőalját. (A. G. Sz. V., Csíkszentmihály)
Télire rakjuk e’ savanyúságnak, nem főzik, ecet, só, cukor kerül belé. (P. F. A., Csinód)
Megpucolom, megfőzöm a fenyőalját. A sós, cukros ecetet ráöntem, tárkonnyal finom savanyúság. (G. K. M., Gyergyószárhegy)
Télire rakjuk e’ savanyúságnak, nem főzik, ecet, só, cukor kerül belé. (PFA, Csinód, Úzvölgy)
Inkább sütve eszik, vörös teje zöldül. (Gyimesbükk)
Füttőn süssük. (Kóstelek)
Nyersen tettük e’ a riskót. Tettük sós vízbe a megvagdalt riskót. Ettük meg máléval. Hagymát is vágtak közé reggel, estétő reggelig kiázott, reggel kimostuk a riskót, vagdaltuk, ettük meg. (B. B., Gorzafalva)
A riskó sózva tavaszig etart. (S. B. M., Vizantea Mănăstirească)
A râşcovnak veres leve van, teszik ecetbe, murálják. (K. V., Berzunc)
Leve zöldül. Söprűfenyő alatt szokott lenni. Tepsibe sütjük olajba, s túrót teszünk rá. Rég nem ismertük. A 80-as években egy pártaktivista, Kari elvtárs ismertette meg velünk. (J. I., Barcaság, Krizba)
Zsigmond Győző
