Elsőként Makkai Péter lelkipásztor, az Írisz Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, akik zsúfolásig megtöltötték a ház nagytermét, röviden felvázolva az ünnepi programot, külön felhíva a figyelmet a kiállításokra, melyek közül az egyik fogyatékkal élő személyek munkáiból áll, a másik pedig egy olyan fotósorozat, mely által megpróbálták összefoglalni az elmúlt tíz év történetét. Mint mondta, a tíz évvel ezelőtti cél az volt, hogy olyan világot hozzanak létre, amely a speciális igényűek számára használható, otthont jelent nekik, és ahonnan akár meg lehet próbálni a külső világot is átformálni, használhatóvá tenni, akadálymentesíteni.

Ezután egy zenei intermezzo következett: Nyikó Anetta, a tavaly létrejött United by Music Románia énekese hangolta áhítatra a közönséget, a rövid igehirdetés után pedig újra ő énekelt. Makkai Péter röviden a zenekarról és az annak létrejöttét megelőző Outsider Music Fest rendezvénysorozatról is mesélt, megtudhattuk, hogy a fogyatékkal élő zenészek rendszeresen gyakorolnak, és már komolyabb fellépésekre is készülnek.

Incze Zsolt esperes, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Alapítvány elnöke áhítatában a háláról beszélt. Mint mondta, nem az ő tiszte elmesélni, hogy mi történt az elmúlt tíz év alatt, milyen nehézségek és örömek voltak, milyen eredmények születtek ebben a közösségben, de azt elmondja, hogy rengeteg megpróbáltatás, újrakezdés volt, és sok türelmet igényelt a munka a mindenkori munkatársak és vezetők részéről. A szülőkkel és hozzátartozókkal együtt tehát ő is hálát érez irántuk, és hálás az Istennek, hogy van egy ház, ahol mindenkit elfogadnak, szeretnek, tanítanak. Kijelentette, hogy a hálának gyógyító ereje van, általa magunk is gyógyulunk, erősödünk.

„Ezek a gyerekek mindig őszinték, mindig azt teszik, ami a szívükben, lelkükben van. Jó volna ezt nekünk is megtanulni, úgy élni a világban, hogy észrevegyék szeretetünket, emberségünket, kereszténységünket” – fogalmazott a lelkipásztor. „Szeretet, béke és remény” – tette hozzá hangosan Kincső, a Down-szindrómás nő, és Incze Zsolt is ezzel a végszóval zárta szavait, imájában áldást kérve a következő esztendőkre is.

A következő felszólaló Szegedi László generális direktor, a Református Egyházkerület missziói előadója volt, aki egy személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal. A Mezőségen szolgált lelkészként, amikor egy sajátos betegség miatt egy édesanyának fogyatékos gyermeke született, aki mindössze pár hétig élt, a temetésre pedig nem akart elmenni a gondnok, mondván, hogy „az csak egy beteg gyerek volt”. Amíg nem tudatosul bennünk, hogy Isten úgy teremtett és úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, addig nem vagyunk képesek igazi szolgálatra – mondta az elöljáró, aki a püspök és az egyházkerület elnökségének köszöntését és köszönetét is tolmácsolta ezért a munkáért, melyet itt végeztek elsőként. Mindnyájan valamilyen fogyatékkal állunk meg az Úr előtt bűneink, nyomorúságunk miatt, de Ő szeret bennünket, ezért nekünk is ilyen szeretettel kell az elesettebbek felé fordulnunk – mondta, majd Nyirő József regényének címét parafrazálva elmondta: itt nem Jézust faragó emberek voltak, hanem embert faragó Jézus dolgozott az elmúlt tíz év során. És örömmel látja, hogy a jövő is körvonalazódik, bízik benne, hogy még sok évtizeden keresztül fogják végezni ezt a munkát türelemmel, szeretetteljes lehajlással.

Az est egyik fénypontja Fekete Réka Együtt kerek a világ című kötetének bemutatója volt. Lapunk munkatársa azoknak a fiataloknak állít emléket ebben a könyvben, akikről az Írisz Ház szól, akik itt élnek, itt próbálják lehetőségeik szerint kiteljesíteni az életüket. A tizedik évfordulóra rímelve tíz fiatallal, illetve az ő szüleikkel, hozzátartozóikkal készített interjúkat a szerző, a sok fotóval illusztrált, vidám, hangulatos kötetben ők maguk vallanak az életükről, örömeikről, félelmeikről, reményeikről. A frissen megjelent kötetet maga Fekete Réka mutatta be röviden, hangsúlyozva, hogy a teremben is jelen lévő ismerős arcokat nem az elmúlt fél évben látta először, mióta a kötet készült, hanem egy részüket már hosszú évtizedek óta ismeri. Újságíróként gyakran tudósított az életükről, valószínűleg épp ezért gondolt rá Makkai Péter lelkipásztor, amikor felkérte a kötet megírására. Mint mondta, úgy kopogott be ezekhez a családokhoz, hogy előtte eldöntötte: nem azért megy, hogy ott együtt szomorkodjanak, hanem hogy pozitív üzeneteket gyűjtsön tőlük. Szerinte ez sikerült, ezért köszönettel tartozik nekik. Rövid ismerkedés, viccelődés után, mialatt többnyire megnézte az örök gyerekszobákat, sikerült olyan közel kerülnie ezekhez az emberekhez, hogy utána sírdogáltak és nevettek együtt. Keveset kérdezett, hogy ők mondhassák el mindazt, amit szeretnének. Csodálatos emberekkel találkozott, és ez a kötet elsősorban azért született meg, hogy üzenjék vele a társadalomnak: együtt kerek a világ. Végezetül az írónő is köszönetet mondott a Diakóniának és az Írisz Háznak a szolgálatért, amelyet végeznek, rámutatván, hogy a 70-es, 80-as, 90-es években, amikor még nem ilyen körülmények uralkodtak, mint napjainkban, bizony rendkívüli megpróbáltatásokat éltek át ezek a családok.

Miután Borzos Beatrice Roxana, a United by Music másik tagja is elénekelt két dalt zongora- és gitárkísérettel, a kiállításmegnyitó következett. Baász Szigeti Pálma képzőművész rövid méltatásában kijelentette, hogy Isten a nyolcadik napon teremtette a Down-szindrómás gyerekeket, hogy több szeretet jusson a földre. Ezekkel a gyerekekkel könnyebben lehet együtt élni abban a társadalomban, amelyben nincs számukra méltó hely, ezért segítenünk kell társadalmi integrációjukat, kommunikációs készségük fejlesztését, melynek fontos eszköze a rajz, festés – mondta, hozzátéve, hogy munkáikból ugyanez a szeretet, nyíltság árad, mint a személyiségükből.

Makkai Péter elmondta, 2010-ben az Írisz Ház alapított egy díjat azoknak a fogyatékkal élőknek, akikben művészi tehetség van, ezáltal szerették volna ösztönözni őket ebben a tevékenységben. A pályázatra, amelyet országosan is meghirdetnek, olykor 100–120 alkotás is érkezett, és döbbenetes munkákat láthattak, amelyeket valódi galériákban és más erdélyi városokban is bemutattak már az Outsider Art program keretében. Benedek Elek-emlékév lévén, idén a mesék témakörben hirdették meg a pályázatot, és most is rendkívül erős volt a mezőny, amit a közönség maga is láthatott a kiállításmegnyitó után. A szakmai zsűri ebben az évben Galló Katalinnak és Veress Ernának ítélte oda az első díjat, a második és harmadik díj nyertesei Kutasi Károly és Alexandra Ursu voltak.

Végezetül az Írisz Ház vezetősége egy ösztöndíjat is felajánlott azoknak a tehetséges, elkötelezett fiataloknak, akik a segítő szakmában már valamilyen eredményt mutattak fel. Az idei ösztöndíjasok Tüzes Bölöni Noémi és Csákány Edina, mindketten kolozsvári egyetemisták.

A rendezvénysorozat után gyönyörködtünk a rajzokban, festményekben, kisplasztikákban, a kávézóban pedig 11 pannón végigkövethettük az elmúlt tíz év fotókba foglalt történetét. Svédasztal és Fekete Réka dedikációja zárta az estet. A kötet húszlejes árát adományként kezeli az Írisz Ház, amelyet további munkájára fordít.