A Mikes Kelemen Vegyes Kar fennállásának 127. évfordulója emlékére megszervezték a 38. Zágoni Kórustalálkozót.
Különösebb hírverés nélkül, Zágon Község Polgármesteri Hivatala, a községi tanács és a Mikes Kelemen Vegyes Kar vendégeként hat együttes érkezett Mikes szülőfalujába: a Rozmaring Női Kar és a Zathureczky Vegyes Kar Barótról, a Székelytamásfalvi Férfidalárda, a bodoki Egyházi Vegyes Kar, az uzoni Szivárvány női kar, a Kovásznai Pastorala Vegyes Kar és természetesen, hetedik kórusként fellépett a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar is.
Az együttesek műsorán összesen több mint harminc kórusmű szerepelt. A repertoár összeállításából kiolvasható a felszabadultság érzése, hogy a karvezetők mindenféle megkötöttség nélkül állíthatják össze műsoraikat, szabadon választhatnak a kórus zenei képességének megfelelő műveket a magyar- és az egyetemes zene világából. Domináns közös elem az is, hogy a repertoár általában az egyházi zene világához is kötődik. Érdekes jelenség, hogy több együttes világnyelveken vagy latin számokat is énekelt. Ez rendszerint azzal kapcsolatos, hogy több ,,világjáró" énekkar is fellépett, köztük a bodokiak, a barótiak, de az uzoni Szivárvány női kar zászlóját is láthattuk Rodostó Rákóczi Múzeuma elé plántálva. Kedves, és a nagyteremnyi közönséget elérzékenyítő fellépés volt a Székelytamásfalvi Férfidalárdáé, amelyet Tusa János nyugalmazott tanító dirigált. Népiesre, kedvesen, rusztikusan falusiasra fogva az éneklés módját — kotta nélkül —, magyarosan énekelték Giuseppe Verdi Rabszolgák kórusát is.
Egyébként a székelytamásfalviak juttatják eszembe: a zágoni kultúrház nagytermét ellepő kórusokon abból is látszik, hogy térültek-fordultak a nagyvilágban, mert olyan erőteljes és ütemes tapssal, mint Zágonban csak neves koncerttermekben szokták jutalmazni a fellépőket.
És még egy tanulság: mindenfajta megyei és országos támogatás nélkül is sikerül — persze jó, ha van ilyen is — százas tömegeket mozgató rendezvényt szervezni, amelyen megyényi térségek színe-javát egy kiadós egymásban gyönyörködésre összehozzák. Természetesen ehhez éppen a 127 évet számláló zágoni kórus közösségteremtő, közösséget megtartó és közönséget magához ölelő hagyománya is szükséges, és ahol ilyen nincs, teremteni kell. Bokor Emma zágoni karnagy ehhez a hagyományfolyamhoz igazodott, és hogy a teljesítmények értékeléséhez mércét is állítson, meghívta Kolozsvárról Gutmann Mihályt, az Erdélyi Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökét.
A zágoni kórustalálkozót könyvbemutatóval is társították, amelynek e sorok írója volt a meghívott vendége. A fele arányában zágoni témájú, Szőttesünkben török minták című könyv bemutatójának külön érdekessége volt, hogy felmutatására a zágoni Mikes—Szentkereszty udvarházban került sor, ahol a kórustalálkozó részvevői megtekinthették a múzeumi jellegű kiállítótermeket is.