Kezdjük talán azzal, hogy az ünnep előtt Bákóban a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége egyik volt (de most is általuk használt) irodájának falára ismeretlen hősök a miheztartás végett felírták, hogy Erdély Románia és még egy trágárságot is, azon kívül összemázolták a szövetség kétnyelvű tábláját. Ugyancsak az ünnepi alkalomra festették le Nagyváradon a Kolozsvár úti helységnévtábla magyar feliratát. Kolozsváron „ünnephez méltó cselekedetet” (Oláh Emese alpolgármester szavai) hajtottak végre: letépték egy fényinstalláció magyar nyelvű molinóját.

Egyértelmű, hogy nálunk egyáltalán nincs igény egyesek részéről arra, hogy magyar nyelvű táblák, feliratok, molinók legyenek bárhova is kifüggesztve. Ezért aztán legjobb lesz, ha nem is próbálkoznak ilyesmivel a magyarok. Szintén a nagy ünnep tiszteletére a Marosvásárhelyi Táblabíróság érvénytelenítette az ottani katolikus gimnázium újbóli létrehozását elrendelő miniszteri rendeletet. De legjobb lenne megszüntetni minden magyar iskolát és betiltani a magyar nyelv használatát, mert az igen sok román állampolgárnak sérti a fülét. A december elsejei ünnepségek lebonyolítása után is reménykedhetünk abban, hogy a romániai magyaroknak újabb örömöket szerez a haza. Alkalmuk lesz ünnepelni akkor is, ha a parlament megszavazza a trianoni békeszerződés évfordulója napjának, június 4-ének ünneppé nyilvánítását. Így újabb lehetőségük lesz kinyilvánítani lojalitásukat Románia iránt, annak méltó megünneplésével.

Aztán az lesz egy még nagyobb, igazi ünnep, mikor megvalósul a Mega-Nagy-Románia úgy, ahogy azt Maricel Popa, Iași megyei tanácselnök megálmodta. Ő december elsején köszöntötte a románokat és Romániát Nizzától a Tiszáig és a Dunáig. Az első világháborúban Románia azért harcolt, hogy létrejöjjön Nagy-Románia a Dnyesztertől a Tiszáig. Most megvalósítható lesz az újabb, grandiózusabb elképzelés. Egyelőre nem állunk háborúban a Nizzától a Tiszáig lévő területeken létező országokkal, de soha sem lehet tudni. Popa úr valószínű a Dunát képzeli el Románia északi határának a Fekete-erdőtől kezdve Ausztrián át a visegrádi Dunakanyarig, majd onnan szárazföldi határt a Tiszáig, ahol a határfolyónk Ukrajnával. Nagy-Románia is úgy jött létre, hogy a román hazafiak követelték azokat a területeket, ahol románok (is) élnek. Na mármost, Nizzától a Tiszáig levő területeken rengeteg román él: Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Németországban. Azt viszont nem értem, hogy Popa úr miért nem az Atlanti-óceánt jelölte meg Románia nyugati határaként, hisz Spanyolországban és Angliában is milliók dolgoznak. Lehet azért, mert egyelőre nagy barátunk Amerika főleg Franciaországra orrol, mivel a francia elnök, Macron azt mondta, hogy a NATO – amelynek vezére Amerika – agyhalálban leledzik. Ha ezért az amerikai elnök, Trump hadat üzen Franciaországnak, akkor egyértelmű, hogy majd az Egyesült Államok mellé állunk, azzal a feltétellel, hogy Románia megkapja Közép- és fél Nyugat-Európát egészen Nizzáig. Trump amúgy is megmondta, hogy nem védi meg azokat, akik nem költik honvédelemre nemzeti jövedelmük minimum két százalékát. Ezt mi már megtettük, de Franciaország nem. Trumpék már amúgy is vámháborúban vannak Franciaországgal, mert Párizs digitális adóval sújtott amerikai cégeket. Most Amerika akarja százszázalékos vámmal sújtani a francia pezsgőket, joghurtokat, sajtokat, kézitáskákat. A NATO második legnagyobb hadserege a törököké, és elnökük, Erdogan is a franciák ellen ágál, mondván, hogy nem a NATO agyhalott, hanem Macronnak kellene kivizsgáltatnia magát, hogy nem ő-e az, aki beteg.

Így ha netán Amerika olyan NATO-tagok segítségével, mint Románia és Törökország megtámadja Franciaországot, akkor a többi tagállam is, akik nem költik nemzeti jövedelmük két százalékát honvédelemre (mint például Németország) erős hadsereg hiányában elveszthetik hazájuk nagy részét. Aztán ha mi majd győzünk, akkor Nizzától a Dunáig, Tiszáig minden a miénk lesz. És majd azokat a területeket is mind-mind kétezer éve lakott ősi román földnek nyilvánítjuk.