Választ az elnöki hivatal nem adott arra, hogy ki állította össze a december elsejei fogadóest meghívottjainak lajstromát, de azt tudni lehet, hogy az állami kitüntetésekkel foglalkozó osztályt Gheorghe Anghelescu, az 1992-től 1996-ig tisztségben levő Văcăroiu-kormány volt ifjúsági minisztere vezeti, akit Ion Iliescu volt államfő vitt magával 2000-ben kezdődő, harmadik mandátumára. És azóta ott is van, noha a România curată portál 2014-ben jelezte, hogy annak a volt KGB-s tisztnek a fia, aki karrierjét a Duna-csatornához deportált polgárok – köztük svábok és szászok – kínzásával kezdte. Persze a fiú nem hibás az apa tetteiért, ám azért kérdőre kellene vonni, hogy miért hívta meg a korrupcióért két ízben is börtönviselt Năstasét, és miért feledkezett meg néhány jeles kulturális személyiségről, akiket állami kitüntetésük feljogosítana arra, hogy jelen legyenek a legmagasabb közjogi méltóságoknak szervezett ünnepségen.

Legfőképpen azonban maga Klaus Iohannis államfő az, aki nem bújhat ki a felelősség alól. Arra ugyanis semmiféle magyarázat sincs, hogy az a politikus, aki a korrupció- és SZDP-ellenes harc zászlóvivőjének nevezi magát, miért nem reagál a Temesvári Társaság felhívására sem. Az 1989-es forradalom elkobzása után alakult, főként értelmiségiekből álló civil szervezet fogalmazta meg a Temesvári Kiáltványt, amelynek 8. pontjában az áll, hogy a volt nómenklaturistákat tiltsák el a köztisztségektől. A követelés, tudjuk, máig nem teljesült, eredményét pedig látjuk. Ha csak szűk körben nézünk szét, az is beszédes: állami érdemrenddel 17 olyan személy büszkélkedhet, akik vagy a Securitate kollaboránsai voltak, vagy korrupciós perben bizonyultak bűnösnek, mint Năstase, az SZDP egykor nagy hatalmú főnöke. Kitüntetéseik visszavonását nemrég negyedszer kérte a Temesvári Társaság, de Iohannis úgy tesz, mintha nem hallaná. Ami azért is furcsa, mert néhány más esetben lépett: az állami vasúttársaság és a Hidroelectrica elítélt vezetőit 2017 tavaszán megfosztotta érdemrendjeiktől. És ne felejtsük el, hogy Tőkés Lászlótól is elvette azt a kitüntetést, amit az 1989-es eseményekben játszott szerepéért kapott, noha Temesvár akkori református lelkészére, későbbi EP-képviselőre semmilyen törvényszegést sem bizonyítottak rá, sőt, éppen pert nyert a volt  titkosszolgálati vezetők ellen – pedig a „független” román igazságszolgáltatás valószínűleg nem tanúsított részrehajlást iránta...

Azért hasznos volt ez az ünnepi közjáték. Pontosan jelzi, hogy 30 évvel a rendszerváltás után hol tartunk, és mit várhatunk az állítólag haladás- és Európa-párti államfőtől.