Mózes László
Hogy mennyire igazságtalan, méltánytalan és elvtelen a romániai nyugdíjrendszer, jól mutatja az újabb vita a külön nyugdíjakról, avagy a speciális nyugdíjakról. Harmincévnyi „eredeti” demokráciánk kézzelfogható eredménye az a megkülönböztetés, amiben részesül az egyszerű nyugdíjas, a társadalombiztosítási alapba évtizedekig befizető állampolgár, illetve a kiváltságosok egyre népesebb csoportja. Míg az egyszerű munkás, avagy értelmiségi öregségi járuléka éppen csak lehetővé tesz egy szerény életvitelt, addig a volt belügyi dolgozók, tisztek és szekusok, rendőrök és csendőrök, ügyészek és bírák, parlamenti képviselők, szenátorok más mérce szerint kapják a nyugdíjukat.
Kevesen kifogásolják azt, hogy mindazok, akik életüket kockáztatták külföldi háborús övezetekben vagy itthon teljesítenek veszélyes, katonai jellegű szolgálatot, ne részesüljenek méltányos nyugdíjban. Nehéz és felelősségteljes munkát végeznek a pilóták is, akik szintén részesei e rendszernek, csakhogy ők és a hozzájuk hasonló civilek már viszonylag kevesen vannak. Egy kimutatás szerint ugyanis mintegy 185 ezren részesülnek speciális nyugdíjban, közülük kilencezren civilek, mintegy 76 ezren volt katonák és katonatisztek, míg a további, mintegy százezer fő volt rendőr és más belügyi – titkos – szolgálatok korábbi munkatársa. Utóbbiak öregségi járuléka szinte tabutéma, nem az állami társadalombiztosítási alap befizetői, ám mégis jókora nyugdíjjal rendelkeznek. Csupán annyi ismert, hogy például a rendőrségi dolgozók negyven és valahány évesen mehetnek nyugdíjba, s mindeddig az a lehetőség is biztosított volt számukra, hogy tovább foglalkoztassák őket a közszférában, halmozva a nyugdíjat és az állami fizetést is, ami például egy volt ezredes vagy tábornok esetében havonta több ezer lejes jövedelmet jelentett. Ha egyszer készülne egy hiteles kimutatás az efféle, busásan megfizetett belügyminisztériumi tisztekről, elgondolkodtató számokkal szembesülnénk.
Mint ahogy elgondolkodtató az is, hogy egy liberális képviselő, Florin Roman korábbi interpellációjára a munkaügyi minisztérium közölte: a legnagyobb, az állami nyugdíjpénztár által folyósított nyugdíj értéke havonta 73 890 lej, vagyis mintegy 15 ezer euró. Sajtóhírek szerint ezt egy volt kommunista ügyész, a Colibaşi börtön egykori igazgatója kapja, bizonyos Gheorghe Bălăşoiu. És ez csupán a jéghegy csúcsa, hiszen hozzá hasonlóan egykori vezető beosztású szekusok, milicisták, ügyészek tömege kapott és kap tetemes nyugdíjat.
Ezt a méltánytalan helyzetet mindeddig egyetlen politikai alakulat sem merte rendezni, valójában a liberálisok most is vitatható javaslatokkal állnak elő. Ez pedig harminc évvel a szekus-kommunista diktatúra bukása után újabb arculcsapása azoknak, akik hisznek vagy hittek a valós, gyökeres változásban. Mi több, a volt börtönigazgató nyugdíja azt is üzeni, hogy az állam még mindig többre értékeli az egykori elnyomó gépezet tagjait, mint azokat, akik lehetőségeik szerint munkájukat végezték, nem voltak besúgók és magukban szidták azt az átkozott rendszert.
