― A visszatérő vendég szemével milyennek látja Sepsiszentgyörgyöt?

A családi kapcsolatnak köszönhetően mondhatni hazajárok Szentgyörgyre, éppen ezért kíváncsian várom, mi fog történni ebben a városban, milyen átalakítások lesznek, és milyen gyorsasággal. Kulturális örökségvédelemmel foglalkozom, így különösképpen az érdekel, hogy ezen a téren mi történik. Egyetemista koromban kezdtem el idejárni, Erdély építészeti értékeinek megismerése volt a célom, s az azóta eltelt, körülbelül harminc év alatt nem is egy kedvenc helyre találtam.

― Említette, hogy kíváncsian várja a változásokat. Ön szerint mire lenne elsősorban szükség?

― Hazai tapasztalatból és örökségvédelmi gyakorlatomból tudom ― műemlék-felügyelőként is dolgoztam tíz éven át ―, hogy a fejlesztési irányokról szóló, jó döntésekhez nagyon alaposan meg kell ismerni a várost, fel és el kell ismerni az épített és természet adta örökség értékes voltát. Az épületek jó része nemzedékekkel ezelőtt keletkezett, egyik-másik több száz éves. A saját gyakorlatomból tehát azt szűrtem le ― és ez az egyes épületek felújítására is igaz ―, úgy kell hozzányúlnunk a településekhez is, hogy lássuk és mutassuk meg az értékeiket, miközben a kor igényeinek megfelelően legyünk képesek helyreállítani. Az utóbbi évtizedek felfogása szerint a műemlékvédelem egy folyamat, nem merülhet ki pusztán a felújításban, helyreállításban, előtte is, de utána még inkább gondoskodni kell a fenntartásról, megfelelő hasznosításról. Ugyan nem várostervezéssel foglalkozom, munkám során azonban találkoztam egy-egy területrész rendezésével kapcsolatos problémákkal. A kulturális örökség elemei az adott térségben sok szempontból leírhatóak, összefüggő rendszert alkotnak, ami nem az épületek összességét jelenti önmagában, hanem sokkal átfogóbb, sokrétűbb együttesét. Ennek a térségi összefüggésrendszernek megismerésén, dokumentálásán kellene alapulnia a jó rendezési tervnek, amely azután a településen elérhető életminőségre is kedvező hatást gyakorol.

Látlelet a városról

― Miben segíthetné a rendezési terv elkészítését az ön által említett értékleltár?

― Olyan alapadatokról van szó, amelyek sok szempontból akár még konkrét fejlesztési irányokat is meghatározhatnak. Például egy jelentősebb történelmi épület környéke, hogy milyen annak a vonzása, befolyásolja a városrész fejlesztési irányát. Természetesen, fontos, hogy a város, az itt dolgozó építészek, a lakosság, az itt élő közösségek mit gondolnak erről. Tapasztalhattuk, hogyan készült az ilyen terv, s hogyan hajtották végre régen a szovjet érdekszféra országaiban. A problémák azóta csak halmozódtak. Itt vannak például a rossz technológiával épült, nem vagy nehezen karbantartható épületek, az a kérdés, hogy használhatóvá lehet-e tenni ezeket, vagy pedig el kell tüntetni. Szentgyörgy megyeszékhelyként átesett ezeken a változtatásokon, lebontottak épületeket, településrészeket, helyükre általában a meglévő környezethez nem illeszkedő épületeket húztak fel. Ebből a szempontból s a történeti város fogalmát illetően szerintem nincs különbség Szentgyörgy és, mondjuk, Segesvár között. Más kérdés, hogy milyen sűrűségben és értékben maradtak meg milyen korú épületek. Történeti városként tekinthetőek Szentgyörgy évszázados településmagjának mindazon részei, melyek a bontástól mindmáig megmenekültek.

― Mit tartalmaz egy ilyen adatbázis?

― Tulajdonképpen látlelet a városról, hiszen a település inventáriuma együtt tartalmazza például a település morfológ, szerkezeti jellegét, az ott élő közösségek demográfiai, gazdasági helyzetét leíró statisztikai adatokat az egyes épületek, együttesek azonosításához, értékeléséhez szükséges leíró adatokkal. Megalapozzák a település további alakításának forgatókönyvét. Az adatokból sok minden kiolvasható. Például, hogy milyen típusú funkciók sűrűsödnek egy-egy településrészen. Ez a területrendezési terv előkészítésénél a koncepciók kijelölését befolyásolja. Rögzíthetőek az örökségi érzékenységi mutatók: hol milyen korú, milyen hasznosítású épületek vannak, ebből különböző következtetéseket lehet levonni, kijelölni az összefüggő, összekapcsolható településrészeket, amelyekre fókuszál a rendezés.

― Ön szerint ilyen adatbázis nélkül nem lehet jó városrendezési tervet kidolgozni?

― Enélkül nem lehet. Én ezzel a témával a kilencvenes évek legelején kerültem kapcsolatba. Ösztöndíjjal s tanulmányutakon többször jártam Hollandiában, beleástam magam az ottani gyakorlatba. Láttam, milyen átfogó, naprakész település-inventáriumaik vannak. Az adatbázis az egész országban elérhető, a helyi önkormányzatok, közösségek és hatóságok rendelkezésére áll, mindennap dolgoznak vele. Az épületek gondozása volt még szimpatikus nekem. Rájöttek, hogy nem kell bevárni az épületek leromlását, majd drágán felújítani, amelynek során ráadásul az épület sokat veszíthet értékeiből. Az apró, kisebb javításokat időben kell elvégezni, így lehet növelni az élettartamát egy-egy épületrésznek, az egész épületnek, és kisebb a fenntartási költség is. Ezért szükségesek a vizsgálatok a fejlesztési tervek elkészítése előtt is. Nagy munka a felleltározás, de hasznos. Erdővidéken évek óta befejezés előtti állapotban egy ilyen adatbázis, Nyárádmentén készül, s Felső-Háromszéken is elindult a terepmunka. Minél előbb be kellene látni, hogy erre szükség van, el kell végezni, és azután meghozni a távolabbra tekintő döntéseket.

Megelőzni a bajt

― Mi a veszélye annak, ha enélkül készül el a városrendezési terv?

― Általánosságokban mondhatom: rossz döntések születhetnek, épületek eshetnek áldozatul az átalakításoknak, egy-egy településrésznek rossz lesz a hasznosítása, nem ismerik fel azokat a jelenlegi adottságokat, amelyek egymást erősítve kedvezően hathatnak az ott élők életminőségére. Szentgyörgyön és környékén számos, jelentős vonzerővel rendelkező hely, épület található. A környéknek jók az adottságai: szép, értékes épületek állnak, melyeket mielőbb dokumentálni kellene, így készítve elő, hogy befektetőket vonzzanak.

— Műemlékvédőként mit tartana fontosnak egy városrendezési tervben?

— Történelmi felelősségünk, hogy a ránk hagyományozódott értéket megbecsüljük, úgy újítsuk fel, hogy használható, fenntartható legyen. Sajnos, néha gyakorlatias szempontok érvényesülnek ezen a téren, például olyan drága egy épület felújítása, hogy könnyebb újat építeni. Ez egyrészt sokszor nem igaz, másrészt pedig a probléma leegyszerűsítése, hiszen meg kell nézni, miért jutott olyan állapotba az épület. Elmaradt felújítás, rossz felhasználás járult hozzá a leromlásához, és emiatt kerülne most sokba. Az újabb épületek sem jobb minőségűek, ugyanúgy nem törődnek velük, s még gyorsabban romlanak, mint az évszázadosak. Nagyon nehéz meggyőzni az átlagembert, hogy például a régi cserepet hagyja meg. Mert régi, koszos, itt vannak az újfajta cserepek. Ezekkel azonban hosszú, de rövid távon is komoly gondjaik lehetnek. Egy régi, tisztességesen kiöntött és égetett agyagcserép az öregedés folytán olyan színt és állapotot vesz fel, amely egyfajta esztétikumot jelent. Azon túl pedig nincs, amiért kidobni, ha jó minőségű. A betoncserepekről hamar kiderült, hogy túl egysíkúak, nem patinázódnak, hanem koszolódnak. Vagy itt a műanyag kérdése. 2000-ben kezdtem el Szentgyörgy századfordulós épületeit fotózni, sok helyen feltűnt, hogy a homlokzatokról visszanéznek különböző figurák. Sokféle pofácska látható az épületeken, egészen tűrhető állapotban. Ezek is hozzátartoznak a város arculatához. Megjelennek vaskapun, asztalosszerkezeteken is különféle maszkszerű figurák. Csak nem mindig vesszük észre. Kiállítást is rendeztünk a fotóanyagból 2006-ban a Székely Nemzeti Mú­zeumban, Vargha Mihály igazgató úrral épp azt beszéltük, hogy egy kiadvány is születhetne az anyagból. Közben jelenséggé kezd válni, hogy a historizáló épületeken műanyagra cserélik a faablakokat. S lesz kimetszett, napszemüvegszerű dolog az ablakok helyett.

Összefüggéseiben látni a teret

― Mi a véleménye a kollégái által említett elképzelésekről a városközpont átalakítása, a Mihai Viteazul tér parkosítása ügyében?

― Az jól hangzik. Ezen én is gondolkodtam. Emellett fontos lenne azonban az egykori piactér, a mai park és a bontások után kialakult terek egymáshoz való viszonyát elemezni. Szükséges a különböző irányokból a térre vezető utcák vizsgálata, el kellene dönteni, mi legyen az átmenő forgalommal. Mert ha csak azt nézzük, hogy mi legyen a tér sétányaival, burkolataival, de nem összefüggéseiben foglalkozunk a térrel, parkkal, nem hozhatunk jó döntést. Számba kell venni azokat a kulturális, oktatási és egyházi intézményeket ― színház, múzeumok, kiállítóhelyek, kultúrház, iskolák, templomok, művelődési felügyelőség ―, melyek a teret határolják, vagy a tér vonzásában vannak. Az értékes térfalakat érvényesülni engedő rendezésre, ritkításra biztos, hogy szükség van, mert jelenleg valami átláthatatlan, erdőszerű dolog van ott. Kézenfekvő kissé kiszabadítani a teret. A később létrejött tereket is rendezni kell, így akár parkosítani a Mihai Viteazul-szobor környékét, vagy ,,visszaidézni" a Bodok Szálló előtt egykor meglévő térfalat.

― Biztosan vannak Szentgyörgyön kedvenc helyei. Melyek ezek?

― A Vártemplom és környezete, azok az utcák, a Templom utca, az ebbe vezető utak, a Csíki utca, amelyet most éppen felújítanak. Egerben éltem át műemléki felügyelőként, hogy az utak burkolásának kérdése milyen bonyodalmakkal járhat. Sétálóutcává alakítottak, a járdákat elhagyva, egy utcát, aztán kiderült, hogy nem lehet a forgalmat teljesen kizárni, rossz döntés született, ráadásul a házak, kapualjak helyzetét előkészületek során senki nem vette figyelembe, így aztán ötletszerű, esetleges, igénytelen megoldások születtek. Tehát egy utcaburkolat felújítása sem történhet meg anélkül, hogy a házakra ne legyünk tekintettel.

― Jól ismeri Szentgyörgy épületeit. Mi az, ami ön szerint kiemelt figyelmet igényel, netán veszélyeztetett?

― A jó szándékú hozzá nem értés mindenütt káros. Nem gondozzák, nem figyelnek oda az épületekre. Itt vannak például az általam említett kis figurák. A lakókörnyezet, településrész nem csak tér, hanem szellemi kisugárzású hely is, hatással van az ott élőkre. Ahol az épületek elhanyagoltak, ott a város sem tiszta. De nem tűnt fel, hogy valamely épületet különösebb veszély fenyegetné. A jelenségek jelentenek veszélyt: az oda nem figyelés, a jó szándékú, de hozzá nem értő beavatkozás, a szakemberektől való ódzkodás. A homlokzatokra jobban oda kellene figyelni.

― Megtörténhet-e, hogy a szabályozás folytán ütköznek a hatóságok és a lakók érdekei?

― A kérdés az, hogy az ott lakónak érdeke-e, hogy viszonylagos megoldás szülessen, amikor lehet jobbat is találni. Kis javítások elvégzése után például sokkal kevesebb gond lesz az épülettel. A jó rendezési tervnek is van ilyen vonzata. A mindennapok problémáinak hatékony, igényes megoldásával lehet megértetni az emberekkel ezeket a folyamatokat. Szerintem a középületek állapotával példát lehet mutatni. Ösztönző erő lehet a városlakók számára, ha jól hasznosított és rendszeresen karbantartott, igényes épületeket látnak. Egyszer egy kis holland kikötővárosban, Harlingenben fényképeztem egy szép házat. Amikor a tulajdonos észrevette, büszke mosollyal mutogatta: íme, ez a szép, gondozott ház az enyém.