A küldöttgyűlést Tóth-Birtan Csaba, a városi szervezet ügyvezető elnöke nyitotta meg, egyebek mellett megállapítva, hogy a harmincéves RMDSZ az erdélyi magyar közéletben a stabilitást biztosítja. Szerinte a tény, hogy léteznek más magyar szervezetek is, amelyek versenybe szállnak a szövetséggel, csak jobb munkára ösztökéli őket. Tóth-Birtan Csaba továbbá felidézte a sepsiszentgyörgyi szervezet alapítóinak nevét. Köztük az egyetlen még tevékeny Váncsa Árpád.

Most kell szerénynek lenni

Tamás Sándor, a háromszéki területi szervezet elnöke köszöntőjében a legstabilabb erdélyi RMDSZ-szervezetnek nevezte a Kovászna megyeit. Felidézte ugyanakkor, hogy ugyanez a szervezet 2007-ben nagyon mélyponton volt. Csapatmunka révén sikerült 12 év alatt a 2007-es európai parlamenti választásokon elért harmincszázalékos támogatásból az idei EP-választásokra közel hetvenszázalékos támogatottságra fejlődni. Az elnök rámutatott: nem katonaként, olyan harcosként tekint magára, aki a jó cél érdekében akár a reménytelennek tűnő, kilátástalan helyzetekben is küzd. Az elmúlt harminc évben több ilyen helyzetet sikerült megfordítani Sepsiszentgyörgyön vagy a megye más településein, ennek köszönhető, hogy az RMDSZ helyzete Háromszéken a politikai életben szokatlan rendezettségnek örvend. Ennek alátámasztásaként a minden évben a megrendelésükre készült felmérések összehasonlított adatait ismertette. Azokból kitűnik, milyen dinamika jellemezte az RMDSZ támogatottságát. Helyi szinten ez meghaladja a nyolcvan százalékot. Sepsiszentgyörgy is mostanra egy biztos bázissá vált. Erre utal az is, hogy a megkérdezettek (románok és magyarok egyaránt) egyre nagyobb hányada gondolja úgy, hogy a településen, ahol él, a dolgok jó irányba haladnak és látható a fejlődés.

Az elnök nem mulasztotta el megemlíteni, hogy mind a Magyar Polgári Párt (MPP), mind az Erdélyi Magyar Néppárt a felmérések szerint jelenleg nem jutna be a testületekbe, és az alakulatokat azóta megtépázó belső konfliktusok valószínűleg nem kedveznek a támogatottságuknak. Ennek kapcsán azt is felidézte, hogy 2008-ban az MPP-nek 47 százalékos volt a támogatottsága Sepsiszentgyörgyön, és a legnagyobb frakcióval bírt a városi döntéshozó testületben. A változás – szerinte – azt mutatja, hogy az emberek értékelik a munkát, amit az RMDSZ képviselői az elmúlt tizenkét évben végeztek.

A továbbiakban Tamás Sándor az önkormányzati választásokig hátramaradt rövid időre hívta fel a hallgatósága figyelmét, illetve néhány szabályt is felsorolt. Központi, „nemzeti” célként Székelyföld felemelését jelölte meg, ezért az RMDSZ-nél nem tisztségeket, hanem munkát osztogatnak.

A támogatottság kapcsán Tamás Sándor megjegyezte: ilyen eredmény mellett szerénynek, mértéktartónak kell lenni, alázatosan viszonyulni az embertársakhoz és a politikai ellenfelekhez, azokhoz is, akik a vesztüket akarják.

„Nyolcvan százalékról lehet nagyot esni” – mondotta. A többi szervezet számára ezért nyitva áll a lehetőség, hogy együtt dolgozzanak, az együttműködés pedig a munka arányában történik majd. Az emberek által tanúsított bizalom arra kötelezi őket, hogy eredményeket mutassanak fel.

Magyar jövő Erdélyben?

Igen távolról közelített a tevékenységi beszámolóként beharangozott felszólalásában a központi témához Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, fejtegetéseiben arra próbált választ kapni, hogy van-e magyar jövő Erdélyben.

Felvezetőként rámutatott: ahhoz, hogy jövőt lehessen tervezni, először meg kell érteni a múltat. Ennek kapcsán egy olyan térképet mutatott, amely százalékarányosan ismertette az írástudatlanságot Nagyrománia közigazgatási egységeiben, és amely szerint Székelyföldön az analfabetizmus aránya kiemelkedően alacsony volt az ország más térségeihez képest. Ez volt az egyik ok, hogy sikerült túlélni az elmúlt száz évet, és köszönhető annak, hogy a 19. század második felétől a székelyföldi vezetők fokozottan odafigyeltek az oktatásra.

Ami az elmúlt száz évet illeti, Antal Árpád úgy vélte, 20–30 évenként olyan események következtek be, amelyek arra sarkallták az erdélyi magyarságot, hogy megmaradjon a szülőföldjén, így a második bécsi döntés, a magyar autonóm tartomány vagy éppen az 1989-es forradalom. Az elöljáró szerint az elmúlt harminc évben szükség volt az RMDSZ-re, hogy a közösség nagyjából egyben maradjon. Ennek kapcsán ismertette korábban már hangoztatott álláspontját, mely szerint a román állam a magyarság eltüntetését, demográfiai és gazdasági értelemben való megsemmisítését tűzte ki céljául még 1920-tól. Ennek eredményeként szorult kisebbségbe a közösség az erdélyi nagyvárosokban, és így vált már Sepsiszentgyörgy Erdély legnagyobb magyar többséggel rendelkező városává, ami nagy felelősséget ró az itt élőkre, de elsősorban a vezetőkre. A közösséget célzó megsemmisítési kísérleteket illetően Antal Árpád kitért arra is, hogy 1989-ban még úgy tűnt, 2020-ra a magyarság aránya három százalék alá csökken, de ez nem történt meg, több tényező miatt, sőt, megfordult a demográfiai irány, a magyarok kisebb arányban vándorolnak ki az országból, mint a románok, és több gyermeket is vállalnak. Így lehetséges, hogy 6,6 százalékos magyar közösség él Romániában. Mindeközben az országot drasztikus népességfogyás jellemzi.

Antal Árpád szerint a 2011-es népszámlálás alkalmával a román állam rádöbbent a magyar közösség életképességére, ezért 2012-től hibrid háborút indított ellene, melynek eszközei: a nemzetbiztonsági kockázatként való kezelés (korrupt vezetők, terroristaveszély) és a térség gyenge gazdasági potenciálját, életképtelenségét hirdető állandó félretájékoztatás. Antal Árpád szerint gyakorlatilag azon kevés gesztus is megszűnt, amit a román állam a NATO- és európai uniós csatlakozás kényszere alatt még megtett korábban. A polgármester szerint a legjobb válasz erre a háborúra, ha minél több gyermeket vállal a közösség, és ezzel is felmutatja életképességét.

Ami az alapkérdést illeti, az elöljáró úgy látja, van magyar jövő Erdélyben. A közösség több mint fele olyan településeken él, ahol a magyarok többségben vannak, és a településvezetés is közülük való, másként fogalmazva: sok kis magyar világ van Romániában – a Székelyföld–Kolozsvár–Partium tengelyen –, és ezeken belül nem lehet asszimilációról beszélni. A polgármester ugyanakkor felhívta a figyelmet: fontos, hogy a magyarság ne azonosuljon egyes bukaresti politikusok meglátásaival, és ne csak egy 6 százalékos közösségként tekintsen magára, hanem az ország társtulajdonosaként.

Antal Árpád továbbá megállapította: az eljövendő száz évet most alapozzák meg, a cél, hogy Sepsiszentgyörgy legyen Székelyföld szíve, olyan közpolitikák révén, melyek az erdélyi fiatalokat rávegyék, hogy a várost válasszák otthonuknak.

Az újraválasztott elnök tevékenységi beszámolójában több, a hatékonyságot és egységet szolgáló intézkedést is számba vett, így a terültei szervezetek felszámolását és a platformok visszaszorítását. Felhívta továbbá a hallgatóság figyelmét, hogy a rátermettség, a hozzáértés marad az elsődleges szempont, legyen szó a nők arányos képviseltségéről, testületekről vagy bármely más, a szövetség égisze alatt működő entitásról. Antal Árpád zárásként rámutatott: a nyolcvanszázalékos támogatottság egyben azt is jelenti, Sepsiszentgyörgy nemcsak a városuk, hanem a felelősségük is.