Nicolae Robu, Temesvár polgármestere szerint a bánsági város elismeréssel tekint Tőkés Lászlóra, és Romániának is elismeréssel kellene tekintenie kiállására. A Nemzeti Liberális Párt színeiben megválasztott Nicolae Robu kijelentette, vannak kérdések, amelyekben nem ért egyet Tőkés Lászlóval, és minden bizonnyal Tőkés László sem ért mindenben egyet vele, de „meg kell adni a császárnak, ami a császáré”, ezért el kell ismerni Tőkés László 1989-es érdemeit.

Nicolae Robu Temesvár büszkeségének tekintette, hogy e városból indult a felkelés, amely a kommunista diktatúrát elsodró forradalommá dagadt. Felidézte, hogy Temesvár már 1989. december 20-án legyőzte a kommunizmust. Bejelentette: ennek emlékére az elmúlt napokban a városi önkormányzat határozatot hozott arról, hogy december 20-át a kommunizmustól mentes Temesvár napjává nyilvánította.

Istennel és hittel – a forradalomban

Többé-kevésbé három évtizede annak, hogy a bibliai prófécia a „Gonosz birodalmának” nevezett szovjet impériumon és csatlósállamain beteljesedett, és az újkori Babilónia összeomlott – kezdte Tőkés László ünnepi beszédét. Emlékeztetett: 1989 decemberében az éppen iráni látogatáson lévő férje helyett intézkedő Elena Ceauşescu dühödt felbuzdulásában a földdel kívánta egyenlővé tenni Temesvárt. Ennek megfelelően advent ünnepkörének „véres vasárnapján” el is kezdődött a kegyetlen öldöklés Dózsa György kínhalálának városában. "Mindenekelőtt azok emlékének adózzunk, akik halálmegvető bátorsággal a zsarnokság elleni harc barikádjaira kiálltak, és életüket áldozták a szabadságért! Hódolat Temesvár hőseinek!" - mondta Tőkés.

Temesvár szerepét méltatva emlékeztetett: a vasárnapi román évfordulói ünnepségek is a Mária téri református templomépülettől induló hagyományos felvonulással veszik kezdetüket, bizonyságául annak, hogy a temesváriak – minden félrevezető propaganda ellenére – sem felejtették el, hogy honnan indult az 1989-es népfelkelés.

A kollektív emlékezet híven őrzi a „hit lázadásának” a tényállását, a valóságtisztelő forradalmároknak és történészeknek pedig becsületére válik, hogy nem engednek az ellenforradalmi vétetésű történelemhamisító törekvéseknek, és politikai rendelésre sem hajlandók átírni a történteket.

Felidézte azt is: a templomk utcájában tüntető sokasághoz csatlakozó és szorongatott református gyülekezettel hitbéli szövetségre lépő román baptista közösség lelki vezetője, néhai Petru Dugulescu prédikátor a következőképpen értékelte az egyházi kezdeteket: „Jellemző, hogy a kommunistaellenes forradalom egy protestáns templom előtt kezdődött, egy protestáns lelkipásztor védelmében kapott lángra a kommunizmus ellen, amely el akarta tüntetni a vallást, ki akarta irtani a hitet. Sztálin megígérte a vallás megszüntetését. (…) Meghalt Sztálin, meghalt Hruscsov, meghalt a következő vezető is, Brezsnyev, végül a kommunizmus is összeomlott, de Krisztus egyháza győzelmesen halad előre a maga útján. Romániában éppen egy protestáns templom előtt kapott lángra a kommunistaellenes forradalom szikrája. Igen jellemző tény ez!”

A harcos ateizmus léleknyomorító hatalmával szállt szembe, valamint fojtogatott, vallási és nemzeti mivoltában kétszeresen elnyomott egyháza védelmében sorakozott fel egy emberként a temesvári református gyülekezet; a hozzá csatlakozó, különböző felekezetű románok és más nemzetiségű kisebbségek pedig a városra olyannyira jellemző etnikai és vallási tolerancia szellemében fordultak szembe közös ellenségünkkel: a társadalmat megosztó ateista, nacionálkommunista diktatúrával. Temesvár szellemében talált egymásra román, magyar, német és szerb, katolikus, baptista és ortodox közös keresztény értékeink és a vallásszabadság védelmében. (…) A református templomtól kiindulva, Temesváron azokban a forró napokban, karácsony közeledtén példásan működött a vallásainkat és nemzeti közösségeinket egyesítő szolidaritás és ökuménia -- értékelte Tőkés.

A temesvári református templom körül kialakuló forradalmi helyzet másik lényeges összetevője a szólás szabadsága volt. Az, ami úgy vonult be a köztudatba, hogy: a hallgatás falát át kellett törni -- magyarázta. A berlini falhoz hasonlóan az emberi és társadalmi megfélemlítettség tartópillérein nyugvó hallgatás falát is le kellett dönteni! Némaságra kárhoztatott emberek milliói várták titokban, hogy valakik, valahol végre megszólaljanak, és a Ceauşescu-rezsimről elmondják az igazságot, miközben a hírhedt román titkosszolgálat – a Securitate – és ügynökeinek, besúgóinak tízezrei ügyködtek a szólásszabadság elfojtásán és az emberek elnémításán.

Szerinte a kommunista elnyomás és a diktatórikus önkény, társadalmunk, magyarságunk és egyházunk siralmas állapota Ceauşescu utolsó idejében már olyan mélypontra süllyedt, ahol már vétek volt tovább hallgatni.

Jézus tanítványaira a szólás kényszere nehezedett, hiszen ha ők is elhallgatnak, akkor „a kövek fognak kiáltani” – mondja a Mester (Lk 19,40). Különösképpen kiéleződött a helyzet, amikor a Kondukátor diabolikus falurombolási tervét meghirdette, amely egész országunk épített örökségét és hagyományos keresztény kultúráját létében fenyegette. Kisebbségi erdélyi magyarságunk többszörösen veszélyeztetve érezte magát emiatt. Temesvári református egyházmegyénk lelkészi kara már 1988 őszén memorandumban hallatta hangját felszámolásra ítélt erdélyi falvaink védelmében. Jómagam 1989 nyarán sugárzott interjúmban tettem ugyanezt. Nagy reformátoraink, Luther és Kálvin példáját követtük, akik annak idején a pápai és a császári önkény ellen emelték fel a szavukat Péter apostol hitvallása szellemében: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (ApCsel 5,29)."

Tőkés leszögezte: ez az evangéliumi, protestáns szellem hatotta át temesvári kicsiny gyülekezetüket, és ennek elfojtására törekedett a kommunista párt és politikai rendőrsége. Kilenc hónapon át erről szólt Isten Igéje a zsúfolásig megtelt templomuban, mely az igazság kimondásának és a leplezetlen valóság bemutatásának a szabad fórumává vált. Hitük és meggyőződésük ereje vitte az utcára egyházunk híveit, majd hozzájuk csatlakozva és példájukat követve emelték fel szavukat 1989. december 15–16-án a város minden rendű és rangú polgárai, és csapott át tiltakozásuk rendszerellenes tüntetésbe, mely az egész országra kiterjedvén végül is elsöpörte a Ceauşescu-diktatúrát.

Tőkés László a Temesvár 30 emlékrendezvényen

"Hódolat és elismerés illesse azokat, akik hitükből bátorságot merítve a szólásra és a cselekvésre, sikerrel vették fel a harcot a gonosz erőivel szemben! A Temesvári Református Egyházközség hívő népe és presbitériuma Isten kegyelméből elévülhetetlen érdemeket szerzett az istentelen kommunista diktatúra megbuktatásában. Köszönet és elismerés azoknak, akik melléjük álltak, akik nélkül ellenállásuk eleve kudarcra lett volna ítélve" - hangoztatta.

Az eltelt harminc esztendő kapcsán idézte Florian Mihalceát, a Temesvár Társaság elnökét: „Volt egy forradalmunk, és volt egy restauráció. Voltak győzelmeink és vereségeink, voltak árulások és kivégzések. Egy igazi autentikus forradalmunk volt. (…) Ennek azonban egy olyan végkifejletet szántak, mint egy akármilyen dél-amerikai forradalomnak, mely szabad választásokkal folytatódik, és politikai restaurációval végződik. Az európai utat azonban már nem lehetett feltartóztatni. És ez az út egy téli estén, Temesvár egyik kis terén (ti. a Mária-téren) vette kezdetét. Néhány ember megállt akkor egy templom előtt, és gyertyákat gyújtott. Azóta 30 év telt el…”

"Harminc év után a Temesvári kiáltvány szerzőinek szavaival mondjuk, hogy a Forradalmat nem tekintjük befejezettnek. Békésen, de állhatatosan tovább folytatjuk” - szögezte le beszédében Tőkés László.

Beszéde zárásaként pedig elmondta: soha nem lehet feledni, hogy harminc évvel ezelőtt a „haza a magasból” miként szállott a földre, és Kis-Magyarország népe egy emberként miként állott Erdély népe és a testvéri románság mellé. Bizonyság reá a hódmezővásárhelyi Tóth Sándor hősi halála. "Ennek jegyében mondunk köszönetet az Anyaországnak, további testvéri támogatásukat kérve egykor elkezdett szabadságharcunk folytatásához. Ebben segítsen meg bennünket az Isten!"

Új Közép-Európát építeni

Magyarország készen áll, hogy a szomszédjaival, köztük Romániával, felépítsen egy új Közép-Európát – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombat este a temesvári forradalom kitörésének 30. évfordulója alkalmából rendezett gálaesten, a temesvári regionális kereskedelmi kamara rendezvénycsarnokában.

A kormányfő beszédében azt tűzte célul, hogy Közép-Európa a világ egyik legsikeresebb és legversenyképesebb térsége legyen, ahol a városokat autópályák és gyorsvasutak kötik össze, ahol mindenkinek van munkája, ahová visszatérnek a munkások, sőt, ahol az okoz majd fejtörést, mit kezdjenek a Nyugat-Európából érkező munkavállalókkal. Ha együttműködünk, ez lehetségessé válik, és ez lesz az új európai realitás – jelentette ki.

Közölte továbbá: Magyarország ki akar törni abból a helyzetből, hogy Európa második vonalába tartozik. Azok közé az európai országok közé akar tartozni, ahol a legjobb élni, alkotni, a legkorszerűbb technológiával akar termelni, a legjobb és legtisztább természeti környezetet akarja, és a világ egyik legbiztonságosabb országa akar maradni – sorolta Orbán Viktor, hozzátéve: azt is szeretnék, hogy a magyar emberek munkája legalább olyan értékes legyen, mint azoké, akiket nem rabolt ki és nem rabolt le a kommunizmus. Úgy fogalmazott, hogy ezt a célkitűzést a szomszédos államokkal együtt könnyebb elérni, mint egyedül.

Azt mondta, nagyszerű esélyt lát arra, hogy a jövőben románoknak és magyaroknak közös céljai lehessenek.

A 30 évvel ezelőtti temesvári eseményekről Orbán Viktor kifejtette: a temesváriak és Románia polgárai megüzenték a világnak, hogy a közép-európaiak, ha kell, életük árán is, de vissza fogják venni a szabadságukat. 1989-ben kiderült, még az is lehetséges, hogy a szabadságért románok és magyarok képesek összefogni – tette hozzá, kiemelve, hogy 1956-ban a lengyelek és a romániai magyarok után a románok álltak ki legnagyobb arányban a magyar forradalmárok mellett.

A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a világpolitika 40 évig azt hitte, meg lehet szelídíteni, meg lehet javítani a kommunizmust, de Románia lakói megmutatták: a kommunizmus kijavítása még kompromisszumokkal sem lehetséges.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Fotó: MTI

Közép-Európa népei mindig is tudták, hogy a szabadságot sosem fogják megkapni ajándékként a nagyhatalmaktól. Ha a nyugatiakra vártunk volna, még mindig szovjet csapatok megszállása alatt élnénk, a Varsói Szerződés tagjai lennénk, és kommunista pártkongresszuson döntenének a jövőnkről. De mi szabad életet akartunk, és a hőseink vérüket is adták érte – mondta.

Tőkés Lászlót méltatva Orbán Viktor úgy fogalmazott: azért is vagyunk itt, hogy Tőkés László püspök urunk előtt tisztelegjünk, és mert úgy érezzük, tartozunk magunknak az igazság kimondásával és megbecsülésével, és tartozunk mindenekelőtt olyan szereplőknek, mint Tőkés László volt. Ha egy fiatal református lelkész nem veszi magának a bátorságot, és nem fordul szembe a hatalommal, akkor arra a szikrára, amely levegőbe repítette az egész rendszert, még sokáig kellett volna várni. Dicsőség Tőkés Lászlónak – zárta szavait a magyar kormányfő.