Az igazság kiderítését és a bűnösök felelősségre vonását sürgette Klaus Iohannis államfő a kommunista diktatúrát megdöntő, több mint 1100 áldozatot követelő 1989. decemberi forradalom ügyében a parlament hétfői emlékülésén mondott beszédében. Az eseményen sem az államfő, sem a kormányfő, sem a házelnökök nem említette Tőkés László nevét, csupán Novák Csaba Zoltán, az RMDSZ szenátora hangsúlyozta az egykori temesvári lelkésznek a ’89-es forradalom kitörésében vállalt fontos szerepét.
Az elnök szerint Románia az eltelt három évtizedben visszatért a demokratikus államok közösségébe, de még sok adóssága van azokkal szemben, akik 1989-ben életüket adták a szabadságért. Az ország a NATO és az EU tagja lett, polgárai pedig megtanulták megvédeni megszerzett jogaikat, kiállásukkal és szavazatukkal védték meg a jogállamiságot, Románia európai elkötelezettségét. Iohannis szerint nem elég, hogy Románia megemlékezésekkel tisztelegjen az ország demokratizálódását elindító ’89-es hősök emléke előtt, megengedhetetlenül sokáig adós maradt az igazság kiderítésével, és szerinte ennek az adósságnak a törlesztése most az igazságszolgáltatás próbaköve.
Az elnök arra utalt, hogy harminc évvel a véres események után, alig néhány hete kezdődött meg a román legfelsőbb bíróságon az 1989-es forradalom pere, amelyben az ügyészek 862 ember halálát és 2150 ember sebesülését okozó katonai diverzió megszervezéséért állították bíróság elé Ion Iliescu volt államfőt, a hatalmat 1989. december 22-én magához ragadó Nemzeti Megmentési Front volt vezetőjét és két másik vádlottat.
A parlament minden évben együttes ülésen emlékezik meg az 1989-es forradalomról. Az idei, 30. évfordulón az RMDSZ kezdeményezésére először történt meg, hogy a parlament díszülése nem a bukaresti forradalmi eseményekhez, hanem a temesvári népfelkelés kezdetéhez igazodott a megemlékezés időzítésével. A parlament házbizottságában idén Szabó Ödön, az RMDSZ képviselője kezdeményezte, hogy a parlament hagyományos díszülését december 16-án tartsák.
„Harminc évvel ezelőtt egy bátor akcióval, amely a kommunista tábor egyik legzsarnokibb és legkorruptabb diktatórikus rendszerének vetett véget, a románok önmaguknak kezdtek új történelmet építeni” – mondta a parlament ülésén Ludovic Orban miniszterelnök, hozzátéve, hogy az akkor megszerzett jogok közül néhányért még harminc év után is harcolni kell, mert „sajnos láthattuk, hogy a felelőtlen erők és emberek készek veszélyeztetni ezeket”.
Teodor Meleșcanu, a szenátus elnöke kijelentette: harminc évvel az 1989-es forradalom után a román állampolgároknak az a kiváltságuk, hogy szabadok lehetnek, de ugyanakkor az a felelősségük, hogy tiszteletben tartsák a demokratikus értékeket.
Marcel Ciolacu, az alsóház elnöke mindenekelőtt a fiatalok áldozatát emelte ki ünnepi beszédében, majd így fogalmazott: „néhány dolgot jobban meg lehetett volna csinálni az elmúlt harminc évben, és nagy a kísértés az állandó bűnöskeresésre, a címkézésre és gyűlöletre, de azt hiszem, hogy ez nem segít bennünket abban, hogy előrehaladjunk. (...) A ’89-es generáció szabad Romániát ajándékozott nekünk, a mi felelősségünk, hogy egy jobb, szebb, gazdagabb Romániát hagyjunk a jövő nemzedékre.”
A hétfői megemlékezésen csak az RMDSZ nevében felszólaló Novák Csaba Zoltán szenátor hozta szóba, hogy a forradalom szikrája Tőkés László temesvári református lelkész parókiájánál lobbant fel. A szenátor rámutatott: 1989-ben Románia volt az egyetlen kelet-európai ország, ahol a kommunista diktatúra megdöntéséhez véráldozatra volt szükség, és ez volt az első történelmi pillanat, amikor Romániában a többség és a nemzeti kisebbségek egységesen, vállvetve léptek fel egy közös cél, a szabadság kivívása érdekében. Az RMDSZ politikusa arra figyelmeztetett, hogy az erdélyi magyarság hátrányos megkülönböztetése és beolvasztásának szándéka nem tűnt el, s három évtized múltán is a nacionalizmus, a demagógia és az európai értékek megkérdőjelezése maradt a térséget fenyegető legnagyobb veszély.
A megemlékezésen a parlament – ugyancsak az RMDSZ kezdeményezésére – nyilatkozatot fogadott el, amelyben elítélte a kommunista diktatúra erőszakos cselekedeteit, az emberiesség ellen elkövetett bűneit. A dokumentum kiáll a demokrácia, az emberi jogok védelme mellett, és a kommunista rezsim által jogtalanul elkobzott javak késedelem nélküli visszaszolgáltatását sürgeti. A parlament kifejezte a kommunizmussal szembeszegülő ellenállók iránti háláját és tiszteletét, elutasította a totalitarizmust, a fajgyűlöletet, az antiszemitizmust és a nemzeti kisebbségek ellen irányuló gyűlöletbeszédet.
