Három hónapra ment külföldre dolgozni, aztán tizenegy év lett belőle. Hazajött, mert úgy vélte, a szakmai megbecsülés nem minden, a családalapítás és a gyermeknevelés csak a szülőföldön képzelhető el. Elhatározásában az sem játszott mellékes szerepet, hogy meggyőződése volt, az ott tapasztaltakra, elsajátított ismeretekre itthon is megélhetést lehet építeni. Még két éve sincs annak, hogy Csulak Loránd vállalkozását megalapította, de számításai, úgy tűnik, beválnak.
Belgiumban megbecsülve
Csulak Loránd nagyszüleinél Szárazajtán nevelkedett, a Baróti Szabó Dávid Középiskola szakiskolai osztályában autószerelői szakon tanult, majd, hogy érettségi oklevelet is szerezzen, esti tagozatra iratkozott be. Huszonegy éves volt, és még nem tudta mihez kezdjen az életével. Nagyapjánál 12–13 éves korától részt vett a gazdaság igazgatásában, megtanult az állatokkal bánni, tudta, mivel jár a takarmány előállítása, de a bennvaló olyan kicsi volt, hogy arra fiatalember jövőt nem építhetett. Úgy döntött, elfogadja egy ismerőse segítségét, és elmegy Belgiumba, ahol egy csemetekertben munkát ajánlottak, a pénzből pedig vásárol két-három tehenet, majd Szárazajtán telepedik le.
Új munkahelyén jól érezte magát, az ott dolgozó hazánkfiaiból álló társasággal is könnyen szót értett, tehát maradt. Két év alatt megtanult flamandul, ami új lehetőségekhez segítette hozzá. Egy kertépítő csapat tagja lett: a kert felásásától térkőlerakáson, virág- és cserjeültetésen át a medenceépítésig és -karbantartásig mindent vállaltak. Négy év múlva érezte úgy, hogy nagyobb feladatot is el tudna látni, ezért váltott, és egy hasonló profilú cégnél csoportvezetőként dolgozott tovább. Ott nem csak a fizetés volt jobb, de már a kliensekkel is tárgyalhatott, döntéseket is hozhatott. Aztán kiköltözött Belgiumba barátnője is, aki egy kórházban jutott jó álláshoz. A két fizetésből kényelmesen éltek, félre is tudtak tenni, de azért kimondatlanul mindig azon voltak, hogy előbb-utóbb csak hazatérnek. Befektetés céljából baróti tömbházlakásokat és használt, de jó állapotban levő szerszámokat – betonkeverőtől szintező lézerig – vásárolt, ez utóbbiak apránként haza is kerültek.
Harmincon túl a fiatal pár feltette magának a kérdést, hol akarnak élni és családot alapítani. A választ 2017 novemberében adták meg: gyermeket vállalni, jövőt építeni csakis otthon lehet. Munkaadóik próbálták meggyőzni, maradjanak, ám mindössze csak arra kaptak ígértet, ha itthon nem válnának be reményeik, visszatérnek.
Vállalkozást alapítanak
Május elsején már itthon voltak, Loránd pedig elvégezte a cégalapítással járó ügyintézést, és az Aita Green Haus Kft. hamarosan az első alkalmazottjait is felvette. Az volt a tervük, hogy olyan feladatokat fognak ellátni, amit ő Belgiumban végzett. Hamar rá kellett jönnie, hogy így nem fog menni. Mert igaz az, hogy akad Erdővidéken olyan pénzes ember, aki megengedheti magának, hogy jó minőségű térkövet tegyen udvarára, de itthon azért kicsit mégis más a helyzet. Például más a klíma, azaz csak nyáron lehet kint dolgozni, télen nem, és igény sincsen mindenre, amit a cég kínálni tudott.
Hogy ne legyen holtszezonjuk, regisztrált az Elektronikus Közbeszerzési Rendszeren (SEAP), és kisebb közberuházások kivitelezését nyerte el Erdővidéken. Ők végezték a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola épületének és mellékhelyiségeinek felújítását, dolgoztak a baróti művelődési háznál, és a szárazajtai református parókia is munkájuk nyomán szépült meg. Amikor úgy érezte, bizonyos feladatokat nem tudnának a megfelelő színvonalon elvégezni – többek közt ilyen volt a vízszerelés –, akkor külsős szakembert bízott meg a feladattal. Ez anyagilag nem feltétlenül kifizetődő, de úgy értékelte, a munkájuk kedvező megítélésében rejtőző reklám felülírja a veszteséget. „A helyi viszonyokat nem mindig ismertem eléggé, így néhányszor melléfogtam, olcsóbban vállaltam el a munkát, mint az megérte volna, de attól még rendesen eleget tettünk a vállalt feladatnak. A veszteséget tanulópénznek fogtam fel, ezért meg sem próbáltam »ügyeskedni« az anyag kispórolásával: gondoltam, úgy kell dolgoznunk, hogy akár tíz év múlva se kelljen szégyenkeznem, ha megkérdik, ki készítette el a kultúrház mosdóját vagy ki festette le az iskolát” – mondja.
Jó munkást találni
Kellemes meglepetésként érte, hogy a helyi vállalkozók nem feltétlenül versenytársat látnak benne, hanem partnert, és készek voltak együttműködni vele. Nem osztja azok véleményét sem, akik szerint jó munkaerőt nem lehet találni Erdővidéken. „Lehet, hogy szerencsém volt, és csupa jó embert fogtam ki, de ez kevésbé valószínű. Azt látom, ha a vállalkozó megbecsüli embereit, akkor azt ők próbálják viszonozni. Amit megmutattam nekik, azt hajlandóak voltak megtanulni és alkalmazni, ezért ma már elég, ha kijelölöm a tennivalókat, mert ők tudják folytatni. Kiváltképp örvendek annak, hogy nem fuserálnak, hanem igényesen dolgoznak. Mondtam is nekik, ha én elégedett vagyok, ti is elégedettek lesztek, s úgy látszik, hatottak a szavaim” – fogalmazott a vállalkozó.
Jövőre a naptár betelt
A megyében térkőlerakással többen foglalkoznak, de csak kevesen végeznek jó munkát. A „székely módszer” egyszerű, mindössze annyiból áll, hogy a földre homokot szórnak és a burkolatot ráteszik. Ideig-óráig ez is megfelel, ám az első tél után már kezd hepehupássá válni, majd néhány év múlva teljesen tönkremegy. Természetes, hogy így lesz, hiszen alapja nincs, ha pedig kicsit is megmozdul a föld, a beszivárgó víz megreked alatta, s ha megfagy, a feszítőerő apróra töri. Ő azt tanulta – és alkalmazza is –, hogy alapot kell ásni, a homokot pedig a megfelelő cementtel úgy kell elegyíteni, hogy az elég erős legyen megtartani a térkövet, de elég puha ahhoz, hogy a csapadékot átengedje.
Az elégedett klienseknek hála, már nem csak Erdővidéken kap munkát, hanem Sepsiszentgyörgyre is hívják, sőt, Brassóból is megkeresték. Jó is lenne, ha Brassóban megvethetné a lábát, de ehhez jó lenne, ha jobban bírná a román nyelvet, mert a Belgiumban töltött évek alatt igencsak megkopott a nyelvtudása. Az megy, hogy beszéljen és tárgyaljon, de mi van akkor, ha például medenceépítésre szóló szerződést kell írni és az elvégzett munka után jótállást kell vállalni?
Addig is: annyi a betervezett munkája, hogy jövő esztendőre nem is vállal újabb megrendelést.
Csulak Loránd a következő hónapok feladatául egy új munkacsoport létrehozását és betanítását tűzte ki célul, aztán pedig munkaeszközök beszerzését lehetővé tevő pályázati lehetőséget fog keresni. És van egy nagyobb álma is. Hogy az micsoda? Erről egyelőre nem szívesen beszél, de annyit elárult, ha sikerült célt érnie, több erdővidéki család számára fog kenyeret biztosítani.
