A parlament igencsak kitett magáért az elmúlt napokban, sorra vitatja, szavazza a populista törvényeket. A szociáldemokraták betartanak, és saját korábbi eszközeikkel hergelik a liberálisokat: kétszeresére emelték a gyermekpénzt, és csak hajszál választ el attól, hogy elfogadják a jelentős áfacsökkentést is, melyet amúgy éppen a most kormányon lévők kezdeményeztek még azokban az időkben, mikor nem őket terhelte volna a megvalósítás felelőssége. Nem a gyermekek és a polgárok jóléte miatti aggodalom hajtja őket – erőfitogtatás, a jófiúk szerepében való tetszelgés és ellenfeleik lejáratása a cél. Mindegy, milyen áron. A liberálisok is kitesznek magukért, a speciális nyugdíjak eltörlésével indítottak újabb lavinát, ismét kiderült: a mindenki egyenlő elvet sajátosan értelmezik, és sokatmondó, hogy kivételezettjeik éppen a katonák, rendőrök, volt szekustisztek, börtönőrök. Tervezetük szerint ők maradhatnának a kiemelt sok ezer, sokszor tízezer lejes juttatásokkal.

A liberálisok titkosszolgálatokhoz való vonzódása a jövő évi költségvetés tervezetében is megmutatkozik. Ezek és a rendfenntartók juthatnak több pénzhez, miközben még eddig soha nem tapasztalt mélységbe taszítják az oktatást és egészségügyet. A tanügy a nemzeti össztermék alig 2,9 százalékát kapja (az uniós átlag 4,8 százalék), felénél is kevesebbet a törvényben rögzített 6 százaléknak, és nehezen hihető, hogy a többit az RMDSZ-nek ígért fejlesztésekkel pótolják, hisz azokra is jóval kevesebb jut, mint akár az idei szűk esztendőben. Nem kímélték az eddig is jócskán alulfinanszírozott egészségügyet sem, ennek az ágazatnak jövőben az ez évinél is kisebb összeg jut 3,4 milliárd lejjel. Választási év következik, sem a beígért nyugdíjemelésekhez, sem a közalkalmazottak bérének tervezett növeléséhez nem mertek hozzápiszkálni, feláldoznak inkább mindent, amire az ország fejlesztése alapozható, ugyanazt teszik, mint sokat ostorozott szociáldemokrata elődeik.

A jelenlegi politikai osztálynak sikerül újra és újra alulmúlnia önmagát. Így megy ez három évtizede, és nem csoda, hogy Románia minden tekintetben sereghajtó Európában. Felemás rendszerváltás során mentették át hatalmukat a Ceaușescu-diktatúra sötét erői, ők nevelték ki azt a politikus nemzedéket, amely ma az országot irányítja. 1989 után elmaradt a megtisztulás, az elszámoltatás, és ez a ködös múlt zabálja fel jelenünket. Amíg nem látjuk tisztán az akkori történéseket, nem ismerjük meg háttérembereit, a véres események mozgatóit, esélyünk sincs arra, hogy a jelenleginél jobb legyen a holnap, reményteljesebb a jövő.