Egy év volt az előkészítés

Kinga nyolc évet élt külföldön – Dániában és Magyarországon –, közgazdászként tért haza a szülővárosba. Bálint öt évig Temesváron tanult terméktervezést, jelenleg főállásban CNC-gépek programozásával foglalkozik. Nevükkel a város szélesebb közönsége is találkozhatott: Kinga egyike volt a Com’on Sepsiszentgyörgy eseménysorozat részeként októberben megszervezett, régi gyermekjátékokat felelevenítő Retrópiknik kezdeményezőinek, Bálint pedig a pulzArt idei kiadásán egy díjnyertes installációt állított ki. Már az iskolában egy pár voltak, aztán szétváltak útjaik, de barátságban maradtak, és az élet ismét összehozta őket.

Amikor a közös lakást kezdték keresni, kiderült, hogy egy tömbházi lakrész ára a felújítással együtt eléri egy kisebb családi ház árát. A vásárlás-tatarozás, illetve építkezés közötti dilemma amúgy inkább elméleti volt, mert a fiatalok egyik változathoz sem rendelkeztek a szükséges pénztartalékkal. Egy ismerősük hívta fel a figyelmüket a Gyere haza programra, amelyről hallomásból annyit tudtak, hogy akár öt évbe is beletelhet, amíg nekivághatnak – ennyit pedig nem akartak várni. De azért 2018. április 18-án leadtak egy kérést a polgármesteri hivatalban, és többször is bementek megsürgetni az ügyintézést. Két-három hónap alatt elbírálták az iratcsomójukat, augusztus végén kiválaszthatták a telket, és októberben aláírták a szerződést. 300 négyzetmétert kaptak a várostól, és még feleannyit bérelnek melléje. Erre a területre – amelyet tíz év múlva meg is lehet majd vásárolni – építették fel 65 négyzetméteres házukat,  az önkormányzat által ingyen rendelkezésükre bocsátott négy típusterv egyike szerint. Az engedélyek és jóváhagyások beszerzése következett, az építők kiválasztása – öt csapattal tárgyaltak, és az egyiket le is foglalták tavaszra –, májusban megkezdődött az építkezés, az angyal pedig már az új házba fog jönni.

Bankkölcsönből és saját kezűleg

Mindezt Kinga sorolta fel, szinte egy szuszra. Jelenleg az édesanyjánál laknak mind a hárman, jól megvannak, de szűkös a hely, és hát az a rendje, hogy a gyermekek elköltözzenek, önállósuljanak... A Gyere haza pályázatot nem tartja bonyolultnak: kizáró feltétel csak az volt, hogy legalább az egyikük legyen 35 év alatti, és ne legyen a tulajdonukban más ingatlan. Ezeket könnyű volt teljesíteni, a többi kritérium pedig (például az, hogy hány gyermek van) csak a pontszámot növeli, ami a telekválasztásnál számít. Fel kellett még mutatniuk egy jelképes, ötezer lejes összeget annak bizonyítására, hogy el tudják kezdeni az építkezést, és többször is felhívták a figyelmüket arra, hogy egy éven belül az alapnak meg kell lennie. Erre azt felelték, hogy egy éven belül ők már ott akarnak lakni... A házterveket jónak tartják: a külső forma és az alapterület adott, de belül a falak elhelyezéséről, sőt, az ablakok méreteiről is maguk dönthettek, nyilván a tervezővel való egyeztetés után. Volt közelebb is szakember: Bálintnak az édesanyja is építész, jól fogott a tudása. Így döntöttek arról, hogy idővel a tetőteret is beépítik, ami az eredeti tervben nem szerepel. A földszinten egy tágas előszobából nyílik minden: konyha, nappali (ezek egymással is közvetlen összeköttetésben állnak), egy hálószoba és a fürdőszoba. Egyelőre elég lesz, hiszen ott a kert, nyáron kint lesznek a szabadban. Fűteni villannyal fognak, mert gáz még nincs, a fával pedig nem akarnak babrálni.

– Jövőben visszatérünk a tavalyi, békésebb életmódhoz, mert az idei év a házról szólt – mondják. Az építkezéshez hitelt vettek fel – zokszó nélkül említik, hogy az Első ház programban építkezésre nem adnak kedvezményes kölcsönt a bankok –, a szülők is segítettek, és amit lehet, azt Bálint maga végezte el: padlófűtést és -burkolást, meszelést, kisebb szereléseket. Kaláka is volt, a kerítést a barátokkal együtt festették. Sajnos, a magasságát a papírok, nem a valós talajszint szerint mérték ki, ezért jókora rés maradt alatta, aminek elfödésére termőföldet hozattak – eddig ez az egyetlen, amit másképp csinálnának, ha most kellene nekifogni. A ház értékét 60 ezer euróra becsülik, és hangsúlyozzák, hogy a várostól kapott telekkel, illetve háztervvel legkevesebb tízezer eurót takarítottak meg. Nem is igazán értik, hogy miért nincs sikere a Gyere haza programnak. Velük együtt több család pályázott, Kinga már örült is, hogy lesz román szomszéd, akivel fejlesztheti a nyelvtudását, aztán hallották, hogy visszaléptek. Talán nem volt olyan erős a motivációjuk, mint nekünk – vélekedett. Elismerte, hogy náluk sem maguktól mentek zsinórban a dolgok: sok futkosás kellett ahhoz, hogy ekkorát haladjanak. A legtöbb nehézséget a teendők összehangolása okozta – ezen a héten az volt a kérdés, hogy miképpen lehet az előszobában padolni, miközben a fürdőszobát csempézi a mester –, mert a lehető leggyorsabban be akartak költözni.

A békés itthon

Közben ugyanis zajlott az élet: februárban megszületett Zoé, volt esküvő is, keresztelő is, még nászút is a Homoród mentén – nevetnek. Az idén nem kirándultak, takarékoskodni is kellett az építkezés miatt, de a gyermek együtt nőtt a házzal, és később sem fog unatkozni: szülei télen-nyáron szaladnak, járják az erdőt, és ha van elég hó, örömmel mennek ki Sugásfürdőre hódeszkázni. Sok barátjuk van, számítanak rá, hogy futás vagy biciklizés után majd beugranak hozzájuk. Az Őrkő közelségétől nem tartanak: a már ott lakó szomszédoknál minden kint van az udvaron, semmi nem veszett el. Azt kimondottan élvezik, hogy a legszélén lesznek a városnak: természetszerető embernek ajándék, hogy a kerítésen túl már csak rét van és erdő. Van egy szokatlan hobbijuk is: szabad idejükben rendszeresen gyűjtik a mások eldobált szemetét, minden szemétgyűjtési, takarítási akción részt vesznek...

Akadályok? A munkálatok ütemezése, összehangolása okozott sok fejtörést – ismétlik meg. Azt is többször elmondják, hogy a szüleik nélkül nem mertek volna belevágni. Így is nagy adag bátorság és óriási akarat kellett ahhoz, hogy felvállalják az építkezést, de a szülők teljes értékű hozzáállása, biztatása, konkrét segítsége és lelki támasza nélkül nem tudtak volna ennyire jutni. A kapcsolati hálójuk is nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen szerelőt is könnyebb volt találni, mesterembert ugyanis vaktában nem lehet és nem is szabad felfogadni. Az egyik legfontosabb tényező pedig az volt, hogy amikor az alapot kezdték ásni, áldást kértek az egész építkezésre, és Isten segítségét, hogy a sok feladathoz – akkor még nem sejtették, hogy mennyi lesz – erőt adjon. Bármilyen nehézséggel szembesültek, hatalmas gondviselésben volt részük, és van folyamatosan – állítja Kinga, aki azt is megválaszolja, hogy miért tért haza a fejlett és gazdag nyugatról: mert szereti Sepsiszentgyörgyöt, itt akar élni a családjával, a szülei, a barátai között. Jó munkahelyet is kapott, kislánya születése előtt majdnem annyit keresett, mint Budapesten. Odakint csak mókuskerék az élet, itthon jobban tud saját gondolataira figyelni, arra összpontosítani, hogy mit akar megvalósítani. Ha mindenki elmegy, nem lesz ilyen élet Sepsiszentgyörgyön, a fiataloknak kell tovább vinni, fejleszteni a várost.

Kevesen élnek a lehetőséggel

A Gyere haza programot 2009-ben indította el Sepsiszentgyörgy önkormányzata, amely ingyenes telekkel és háztervvel próbálja hazatelepedésre ösztönözni a máshol élő fiatalokat, illetve építkezésre a saját ingatlannal nem rendelkezőket, de nem nagy sikerrel: habár a pályázati feltételeket többször módosították – például úgy, hogy a szűkös méretű telkek mellett bérelhető területeket is kiutalnak azoknak, akikkel sikerül szerződést kötniük –, tíz év alatt alig nyolc ház került tető alá, és ebből három az önkormányzat által kiadott szolgálati lakás. A program iránt időnként megélénkül az érdeklődés, tavaly nyáron például húsz pályázatot fogadtak el, de csak két ház építése kezdődött meg (az egyik a Fekete–Décsei házaspáré), közben ugyanis többen visszaléptek.

Az ingyenes telekre és háztervre 18–35 év közötti fiatalok pályázhatnak a városházán, az elbírálásnál a jövedelem mellett az igénylők családi állapotát és iskolai végzettségét is figyelembe veszik, de a más városból való hazaköltözésért is jár néhány pont. Az építkezést a szerződés aláírásától számított egy év alatt meg kell kezdeni, és három éven belül be kell fejezni. A már kész házak tíz évig adómentesek. Igényléseket folyamatosan fogadnak és bírálnak el, az ügyintézést Sztakics Éva alpolgármester szerint igyekeztek a lehető legjobban leegyszerűsíteni. A Gyere haza telep közművesítésével már több, mint két éve elkészült az önkormányzat, idővel pedig óvodát és bölcsődét is építeni akar a Borvíz utca mellett. A sáros kis utcákat csak az építkezések befejezése után – azaz, az eddigi tempóból ítélve másfél-két évtized múlva – fogják leaszfaltozni, de már nem névtelenek: az egyik Gyárfás Győző, a másik dr. Grigore Păltineanu nevét viseli.