Nemhiába nevezték a régiek ezt a falut Szilvászalánnak. Ha az utóbbi években — több okból is — gyengébb volt a szilvatermés, a jelző, ehhez a kiváló és kimondottan szélsőségesen szárazföldi időjárásunkhoz alkalmazkodó gyümölcshöz kötődő gasztronómiai jellegű hagyomány megmaradt. Jó ötlet volt, amit a községvezetés gondolt ki: szilvához kötődő hagyományokat elevenítettek fel. Népes tömeg kóstolgatta a zaláni asszonyok szilvás gombócát, a friss-meleg, pityókás házikenyérre kent szilvaízet, nemkülönben — nemre való tekintet nélkül — Nagy Sándor régi típusú pálinkafőzőjéből, Málnási Attila cefréjéből a csepegő szilvóriumot, kisüsti szilvapálinkát.
Nagy Laci a környék fűszernövényével, vadcsomborral ízesítette a marha- és juhhúsból készített tokányt, Dimény Árpád asszonyai kínálták a ropogós kürtőskalácsot. S mert mindez versenyformában történt, szombaton sem ételben, sem italban nem volt hiány a Pincevár alatti faluban. Bende Erzsébet csapata főzte a szilvaízet. A gombócversenyen több csapat, a legjobb pálinkáért címért pedig nyolcan vetélkedtek. A ,,tüzesvizet" tartalmazó, ötletes címkékkel ellátott üvegeket, mert rajta a tulaj neve is látható volt, álcázták, hogy a zsűri igazságos döntést tudjon hozni. A gombócserleget Nyáguly Vilmos újfalusi polgármester és neje nyerte meg, a legjobb szilvapálinka tulajdonosa a helybeli Király Lajos lett.
