A kutatók 26 különálló tanulmányt elemezve vizsgálták a grönlandi jégtakaró tömegének változását az 1992 és 2018 közötti időszakban, s ehhez 11 különböző műholdas küldetés adatait használták fel, elemezve mások mellett a jégtakaró térfogatára, súlyára, mozgására vonatkozó méréséket. A Nature folyóiratban publikált eredmények szerint Grönland 3,8 ezer milliárd tonna jeget veszített 1992 óta, ami 10,6 milliméterrel emelte meg a globális tengerszintet. A jégolvadás üteme az 1990-es évek adataihoz képest a most záródó évtizedre az évi 33 milliárd tonnáról 254 milliárd tonnára emelkedett, ami hétszeres növekedést jelent harminc év alatt.

A Leedsi Egyetem professzora, Andrew Shepherd és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) bolygókutató intézetének munkatársa, Erik Ivins által vezetett tanulmány az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával készült. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2013-as előrejelzése 60 centiméterben jelöli meg a globális tengerszint-emelkedést 2100-ig, ami azt jelentené, hogy éves szinten 360 millió ember lenne kitéve a part menti áradásoknak. A mostani mutatók szerint azonban a grönlandi jégtakaró a vártnál jóval gyorsabban olvad, vagyis inkább az IPCC „legdrasztikusabb” forgatókönyvét követi, ami ezen felül plusz hét centiméternyi emelkedést jelentene.

„A globális tengerszint minden egy centiméternyi emelkedésével világszerte újabb hatmillió ember válik fenyegetetté a part menti áradásokkal szemben” – mondta Shepherd. Hozzátette: „a jelenlegi tendenciát nézve, a grönlandi jégolvadás miatt évente 100 millióan lesznek kitéve az áradásoknak a század végére, vagyis a globális tengerszint teljes emelkedését nézve összesen 400 millióan”. A kutatók regionális klímamodelleket alkalmazva mutatták ki, hogy a jégolvadás feléért a levegő hőmérsékletének emelkedése okozta felszíni olvadás a felelős, míg a másik feléért a melegedő óceánvíz miatt intenzívebbé vált gleccsermozgás.