Bekerült a Száz kiemelkedő romániai magyar személyiség című, az RMDSZ megbízásából az Iskola Alapítvány által az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában program keretében kiadott kötetbe. Maga a könyv nagyon jó ötlet, ráadásul nemcsak magyarul, hanem románul is megjelent. Szerkesztette Novák Csaba Zoltán és Fodor János. Csak éppen alaposabban kellett volna kidolgozni.

Lássuk csak, mit is hoztak össze Keöpeczi Sebestyén Józsefről. Már a neve nem az igazi! A szerkesztő megjelölte, hogy két könyvből tájékozódott, de úgy látszik, nem tudta eldönteni, hogy az általam használt Keöpeczi Sebestyén Józsefet vagy a másik szerző által alkalmazott Köpeczi Sebestyén Józsefet, tehát nem az eö-s, hanem a csupán ö-s változatot használja. Hanem egy harmadik, nem megfelelő nevet jelenített meg: Sebestyén József, köpeczi és kőröspataki. Így, kettős nemesi előnévként, családnév és keresztnév után. Keöpeczi Sebestyén József előszeretettel használta a nemesi előneveket, saját neve esetében is, előbb többféle változatban, aztán megállapodott.

A címerművész nevét Keöpeczi Sebestyén Józsefként jegyzem, és ezt ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy az interneten főként „e” nélkül, Köpecziként szerepeltetik. (Jelzem, az interneten fellelhető címertani közlések mintegy fele hamis információkat tartalmaz.) Kezdetben volt, hogy Kőröspataki és Keöpeczi Sebestyén Józsefként írta nevét, sokszor csupán K. Sebestyén Józsefként, az is megesett, igen ritkán, hogy „e” nélkül, Köpeczit használt, de nagy műveit Keöpeczi Sebestyén Józsefként írta alá, 1920-tól ezt, a nemesi előnévből származtatott művésznevet használta. Leginkább a köpeci református templom mennyezetkazettáin tűnik ki az e betűs alak: míg más családok esetében előnévként a Köpeczit tüntette fel, a Sebestyén családét Keöpecziként írta.

A Száz kiemelkedő romániai magyar személyiség című könyvben levő, György Árpád Botond által összeállított kétoldalas ismertetőben annyi a pontatlanság, hogy több helyet foglalna el azokat mind kiigazítani, mint amekkora maga az anyag. Nem is teszem, inkább tömören ismertetem munkásságát.

Mivel festőművésznek készült, Sebestyén József a budapesti Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdét az 1898–1899-es tanév első félévében vendégdiákként látogatta. Első címertani jelentkezését a Genealógiai Füzetek című, Kolozsváron kiadott családtörténeti folyóiratból ismerjük. A lapot Sándor Imre indította 1903 elején, Sebestyén társszerkesztői feladatokat is ellátott. Sebestyénnek több mint száz rajza, főleg címerrajza jelent meg a folyóiratban. Sándor Imre Czímerlevelek című, kétkötetes munkájának 149, illetve 134 címerét Keöpeczi Sebestyén József rajzolta. De nemcsak szerkesztője és grafikusa volt a Genealógiai Füzeteknek, hanem szerzője is, tizenhat tanulmánya látott nyomdafestéket.

A folyóirat megszűnte után Keöpeczi Sebestyén József Budapestre költözött. A Magyar Királyi Országos Levéltárban vállalt alkalmi feladatokat. Megkapta az engedélyt, hogy magát „az országos levéltár megbízott címerfestőjének” nevezhesse. Őt érte a megtiszteltetés, hogy a Magyar Királyság új középcímerét és pecsétjét megrajzolja.

Az első világháború során Sebestyén bevonult, majd hadnagyi rangban a Székely Hadosztály tisztje lett. Az alakulat fegyverletétele után a brassói Fellegvárba internálták. Szabadulásakor kényszerlakhelyet határoztak meg számára. Köpecet gyakorlati megfontolásból választotta, nem előneve miatt jelölték ki számára.

Megalkotta a Román Királyság 1921-ben elfogadott címerét, számos címert festett, könyveket illusztrált, könyvjegyet rajzolt megrendelésre és barátoknak egyaránt, dalárdáknak tervezett címeres zászlót. Sebestyén díszítette a köpeci református templomot, miután azt 1926-ban bővítették. Lukinich Imre A bethleni gróf Bethlen-család története című 1927-ben kiadott monumentális művében százhatvan rajza jelent meg, sok közülük címeres. 1927–1933 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum foglalkoztatta külső munkatársként. Tagja volt a múzeum Igazgatóválasztmányának. Ezt követőn bedolgozott a brassói Barcasági Szász Múzeumnak.

Erdély római katolikus püspökének, Márton Áronnak Sebestyén tervezett címert. Nemcsak festette a címereket rendületlenül, hanem tudományos értekezéseket is közölt azokról.

A II. bécsi döntést követően már 1940 októberében felment Kolozsvárra, ahol Kelemen Lajos az Egyetemi Könyvtárban biztosított számára állást. 1942-ben miniszteri jóváhagyással megkapta a könyvtártiszti besorolást. A román hatalomátvétel után bizonytalanná vált sorsa, míg 1946 végén nyugdíjazták. Életét Kolozsváron tengette, alkalmi munkákból és segélyekből tartotta fenn magát, a római katolikus és a református egyház foglalkoztatta. Tagja volt a Római Katolikus Egyházművészeti Bizottságnak és az Erdélyi Református Egyházkerület Műemlékvédelmi és Építésügyi Bizottságának.

Keöpeczi Sebestyén József címerművész, heraldikus Kolozsváron hunyt el 1964. december 27-én. Két nap múlva a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület megrendelésére szobra készül.