Hosszú, versenyekben gazdag és eredményes évet tudhat maga mögött a sepsiszentgyörgyi Molnár Ede, aki tagja annak a romániai hegyikerékpáros válogatottnak, amely indulási jogot szerzett a jövő évi olimpiára, így várhatóan tartalékként utazik Tokióba. A 23 éves háromszéki sportoló 2019-ben több mint 22 megmérettetésen vett részt, ezek közül 15 viadalt a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség szervezett, több mint 68 ezer kilométert utazott, két országos bajnoki címet szerzett, két ezüstérmet nyert és egy Román Kupa-győzelmet is begyűjtött.
– Zsúfolt, viszont eredményes év van mögötted. Hogyan érzed magad, ha visszatekintesz 2019-re?
– Mindig próbáltam úgy élni a mindennapokat, ha visszatekintek, semmit ne bánjak, és az az érzés legyen bennem, hogy mindent ugyanúgy tennék még egyszer. Visszatekintve úgy érzem, az én szemszögemből nem volt olyan sikeres az év, mint 2018-ban, mert elvesztettem egy bajnoki címet, viszont nyertem egy újabbat, így egyik ütötte a másikat. A Cross Country Olympic országos bajnokságon, amely az olimpiai versenyszám, lett volna esélyem aranyérmet nyerni, hiszen Vlad Dascălu még a huszonhárom év alatti korosztályban versenyzett, én pedig az elitben, azonban azon a megmérettetésen egy technikai probléma miatt be kellett érnem az ezüstéremmel.
– XCE-ben országos bajnok lettél, cyclocrossban aranyérmet nyertél, Román Kupa-győzelmet ünnepelhettél, XCO-ban és XCM-ben ezüstérmet szereztél. Emellett számtalan nemzetközi versenyen részt vettél, pontokat gyűjtöttél a válogatottnak, és Románia 2004 után másodszor szerzett indulási jogot az olimpián hegyikerékpárban. Lehetett ennél több ebben az évben?
– Nagyon korán kezdtük a felkészülést Törökországban, már februárban edzőtáborban voltunk, ötnapos versenyeken vettünk részt, közben teljes gőzzel készültünk, így az idény végére összegyűlt 45 versenynap. A szakaszversenyek több pontot érnek, ezért tartottuk a kvalifikáció szempontjából fontosnak, hogy részt vegyünk rajtuk, ugyanis már az év elején reális esélyünk volt az olimpiai részvétel kiharcolására. Románia az utóbbi években mindig közel állt ahhoz, hogy egyike legyen annak a 21 országnak, amelyek ott lehetnek Tokióban, emellett a rendező, ez esetben Japán alanyi jogon részt vehet. A szezon felénél elkezdtük figyelni, hogy mely országok kerékpározói vannak közvetlenül előttünk és mögöttünk, így olyan versenyeken indultunk, ahol ők is rajthoz álltak. Szorgosan gyűjtögettük a pontokat, majd augusztusban Vlad Dascălu megnyerte a huszonhárom év alatti világbajnokságot, így Románia automatikusan indulási jogot szerzett az olimpiára. Azt hiszem, ezt az évet a romániai hegyikerékpározás teljes mértékben kihasználta, kihoztuk magunkból a legtöbbet, és mondhatni sporttörténelmet írtunk.
– Számodra milyen érzés, hogy tagja vagy a kvótát szerző csapatnak? Ha minden jól megy, utazhatsz tartalékként Tokióba.
– Amikor elkezdtük az egész kvalifikációt, senki nem hitt bennünk. A román kerékpársportnak nagy szerencséje van azzal, hogy van egy Vlad Dascălu, akinek komoly esélye volt világbajnokságot nyerni, és a kitartásának köszönhetően ez sikerült is neki. Ha esetleg nem lett volna a világ legjobbja, akkor is rajta lettünk volna a 21 országot tartalmazó listán, viszont így egyszerűbb volt, mert jövőben nem kell a kvalifikációra koncentrálnunk. A biztos kvóta tudatában ősszel olyan belföldi versenyekre is el tudtam menni, ahová más esetben nem sikerült volna, mert időben nem fért volna bele a versenynaptáramba. A szabályzat előírja, hogy kötelező tartalékversenyzőt vinni az olimpiára, én pedig bízom benne, hogy a Román Kerékpáros-szövetség tartja a szavát, és utazhatok Tokióba, persze ehhez az is kell, hogy jövőben még szerezzek pár pontot nemzetközi versenyen.
– Románia 2019-ben felkerült a hegyikerékpáros térképre, hiszen a huszonhárom év alatti korosztályban Vlad Dascălu előbb Európa-bajnoki címet nyert, majd ahogy te is említetted, világbajnok lett, amivel biztosította az olimpiai részvételt. Mi kellett ezekhez a sikerekhez?
– A ranglista első három helyezettje 3–3 versenyzőt, az azt követő öt ország 2–2 kerékpárost nevezhet, a többieknek pedig csak egy indulójuk lehet. Romániának harmadik versenyzőként Lucian Logigan is tagja volt a csapatnak, hármunk közül én 488 pontot gyűjtöttem eddig, viszont, ahogy említettem, ahhoz, hogy tartalékként utazhassak Tokióba, még gyűjtenem kell, mert ezt veszik figyelembe. Véleményen szerint ehhez a sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a szakszövetségben a vezetőség kicserélődött, olyan emberek kerültek az elnöki és alelnöki tisztségbe, akik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is a kerékpározásért, megbecsülik a kis lépéseket, amelyek hozzásegíthetnek a nagyokhoz. Fontosnak tartják, egy versenyre időben odaérjünk és szerelőt is vigyünk, eddig viszont az volt, hogy valahogy eljussunk a versenyekre, aztán majd ott lesz valami. Néhány évvel ezelőtt tudtam, egy nemzetközi versenyen a körülmények miatt nem férek be a legjobb tízbe, most azonban ránézek a startlistára, és tudom, hogy reális esélyem van dobogóközelbe kerülni.
– Olimpián érmet szerezni vagy oda eljutni a nehezebb?
– Az esetleges éremszerzés nemcsak a felkészülésen, hanem több apró részleten múlik, hiszen attól függ, hogy a versenyző milyen napot fog ki, hogy fekszik neki a pálya, milyen az időjárás, és még sorolhatnám. A kvalifikáció eleinte nehéznek tűnt, mert nem értettük a rendszert, viszont rájöttünk, hogy érdemes a matematikára alapozni. Nem ördöngös folyamat, nagyon fontos, hogy egy adott országnak legyenek jó versenyzői, akiknek a hozzáállása megfelelő, emellett pedig szükség van pénzre és jól szervezettségre, szóval a logisztika elengedhetetlen. A lényeg, hogy a hozzánk hasonló országokkal vettük fel a versenyt, sikerült a legjobb 21 közé verekednünk magunkat, így a jövőben az erősebb ellenfeleket célozzuk meg, próbálunk a nagyobb színvonalnak megfelelni.
– Hogy áll össze a fejedben a jövő évi versenynaptár? Mennyire befolyásolja a versenyek kiválasztását, hogy utazol Tokióba?
– Úgy tervezem, hogy jövőben is hasonló lesz a versenynaptáram az ideihez, közel 30 versenyen szeretnék rajthoz állni, ami szerintem egy jó felkészüléssel könnyedén teljesíthető célkitűzés. Valószínű, hogy ismét Törökországban kezdünk, aztán kicsit lazább lesz, mégsem kell annyi pontszerző versenyen részt vennünk, mint idén, szóval a hajtás is csökken, az olimpia kezdetéig pedig olyan nemzetközi viadalokra is el akarok menni, amelyekre máskor nem lenne alkalmam, többek között indulnék egy nyolcnapos szakaszversenyen.
– A romániai hegyikerékpározás az utóbbi években nagy lépést tett előre, de még miben kell fejlődnötök ahhoz, hogy az élmezőnnyel is felvegyétek a versenyt?
– Szerintem az elsődleges problémát az okozza, hogy az új generáció kinevelése nem megfelelő, hiszen nem egy népszerű sportágról van szó, mint a labdarúgás. Romániában azt sulykolják a gyereknek, ha nem tanul egy szakmát vagy nem megy egyetemre, akkor nem lesz belőle semmi, és ezzel azt hangsúlyozzák, hogy nem lehetünk azok, amik szeretnénk lenni. Külföldön más a hozzáállás, ha valaki szeretne valamit, azt támogatják és biztatják teljes mértékben. Ebben az országban az is nehézséget okoz, hogy a gyerekek folyamatosan azt hallják, ebből nem lehet megélni. A válaszom erre az, hogy meg lehet, és én saját magamnak tapostam ki a megélhetést. Mivel egy viszonylag új sportágról van szó, így egyelőre csak most kezdenek példaképek színre lépni, a gyerekek számára pedig ez is nehézséget okoz. A fejletlen infrastruktúra is nagy problémát okoz, mert az autópályák hiánya és a kevés nemzetközi repülőtér megnehezíti az utazást. A hegyikerékpározás egyik hátránya, hogy a terepkörülmények miatt a tévéközvetítést nehezen tudják megoldani, ezért kevésbé lehet népszerűsíteni, így a gyerekek többsége számára nem annyira vonzó.
– Neked melyek a kedvenc külföldi versenyhelyszíneid?
– Olaszország északi részén nagyon szeretek versenyezni és kirándulni, valamint Görögországban ősszel és tavasszal szeretek rajthoz állni, mert az esős időszakban sincs sár, a terep nagy része sziklás, így a víz elfolyik. Ki kell emelnem, hogy Románia sokat fejlődött a versenyszervezések szempontjából, hiszen idén hat nemzetközi viadal volt az országban, a Román Kupa nagy része C1 és C2 szintű verseny volt. Ezekre a külföldi versenyzők előszeretettel eljönnek, mert a Kárpátok nagyszerű látványt nyújtanak, kihívást jelentenek.
– 2020-ban számodra a belföldi versenyek háttérbe szorulnak a nemzetközi megmérettetések miatt, vagy igyekszel az idén megszerzett bajnoki címeket megvédeni? Mik a célok?
– A belföldi versenyeket soha nem szerettem háttérbe szorítani, ennek az okai lehettek: a kiváló pályavezetés, a szervezők vagy akár a támogatók. Számomra az itthoni verseny a prioritás, az országos bajnokságokon mindenképp részt akarok venni, az XCM-bajnoki címet szeretném visszaszerezni, és a meglévőket megvédeni, amit lehet, azt meg akarom nyerni. Hosszabb távú terv, viszont 2024-ben szeretnék az olimpián részt venni, szóval, ha jövőben tartalékként utazom, a következőn Párizsban már rajthoz állnék, ehhez pedig a kvalifikáción az első nyolc ország között kell végeznünk, hogy két versenyzőt indíthassunk.
