Önmagában az, hogy két választás elé is nézünk az eljövendő hónapokban, már színessé teheti az évet, de ami igazán kalandossá alakítja, az 2019 politikai öröksége. Az előző három évhez képest ugyanis az ország úgy lépte át az új év küszöbét, hogy az egyébként sem túl stabil és kiszámítható politikai porondon még zavarosabbak a viszonyok, mint amit megszokhattunk. Olyannyira, hogy nem kizárt: már a tavasz meglepetéssel szolgálhat, s a kikelet az urnák előtt találja a polgárokat. Mérget ugyan nem érdemes vennünk sem a regnáló, sem a tavaly csúfosan orra bukott hatalom korifeusai által kinyilatkozottakra, mégis az utóbbi napok megnyilvánulásai egyre erősíteni látszanak a gyanút, hogy végül belevágnak az előrehozott választások nagy kalandjába.

Higgadtan belegondolva: minden bonyodalma ellenére ez lenne a legegészségesebb irány. Mindenekelőtt elkerülhető lenne tíz-tizenegy hónapnyi pengeélen táncoló vagy totojázóként vagy a demokrácia szabályait opcionálisként kezelő kormányzás. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok ugyanis csak állandó taktikázástól, olcsó politikai udvarlástól terhes, eredményeiben pedig folyamatosan kétséges országirányítást tesznek lehetővé.

Marad természetesen a kérdés, hogy a múlt év nagy vesztesei, a szociáldemokraták érdemesnek tartják-e fenntartani ezt a helyzetet annak reményében, hogy a liberálisokat kellőképpen erodálja, és novemberben – azaz a parlamenti választások menetrendszerű pillanatában – majd ők arathatják le a babérokat. A szocdemek viszonyulása ugyanakkor nem az egyetlen bizonytalan tényező az előrehozott választások képletében. A korábban e kérdésben oly hangos Mentsétek meg Romániát Szövetség is mintha megenyhült volna. Emellett nem mellékes, hogy az urnákig vezető folyamatba Klaus Iohannis államfőnek is jócskán van beleszólása, és meglepetéseket is okozhat. Még akkor is, ha valahol a saját pártjának jövője is a tét.

És ha már izgalmakról szóltunk, már most felkészülhetünk, hogy a politikai, hatalmi viharokon túl a magyar közösség számára más tekintetben is mozgalmasnak ígérkezik 2020. Elég csak arra gondolnunk, hogy elérkezett a trianoni békeszerződés századik születésnapja. Sajnos, már most borítékolható, hogy a választási kampányok hangulatát is bőven meghatározza majd az évforduló, amint várhatóan a kormányzat irányvonala és tettei is szépen belesimulnak az „ünnepi” hangulatba, amit tavaly már sikeresen előkészítettek. Gondoljunk csak az úzvölgyi eseményekre vagy a június 4-ét ünnepnappá nyilvánító, a törvényhozók által teljes mellszélességgel felvállalt törvénytervezetre.