Ferencz Csaba
Az új év kapuján átlépve a megviselt tábla látványa, a megmaradt szótöredék időben és térben is messze ágazó gondolatokat indíthat el. Egyébként is hajlamosak vagyunk ilyenkor belerévedni a végtelen időbe, amit az időkorlátok rendszerével – mióta ember az ember – megfoghatóvá igyekszünk varázsolni.
Az ántivilágban ez és ez történt – emlékeznek a régi időkre az idősebbek. Anélkül persze, hogy föltétlenül az „ante Christum”-ra, vagyis a Krisztus előtti időkre gondolnának. Vagy éppen a Római Birodalom egyik válságos időszakára, amikor Hannibál „döngette” Róma kapuit (Hannibal ante portas). Az építészetben jártasak pedig az ókori világ egyik máig élő latin eredetű műszavát idéznék fel.
A megrongált tábla kapcsán talán egyszerűbb, ha föld- és időközelben maradunk. S az éppen most kezdődő esztendő kapujában/küszöbén állva a kultúrtörténet előképeiből táplálkozó megannyi megközelítéssel együtt van erőnk és bátorságunk az éppen következő esztendőt reménnyel fogadni.
Ha már hajlamosak vagyunk megszépíteni azt a bizonyos ántivilágot.
